2015. június 19., péntek

3. rész

Sziasztok! :)
Meghoztam a harmadik részt is
....
Kinek mi a véleménye?? :) 


Egész héten lehangolt, kedvtelen voltam. Még a sok meló a kávézóban sem tudta elvonni a figyelmem. Ott se voltam a toppon. Jack, a főnököm szóvá is tette. Félrehúzott a raktárba, két kezét a vállamra tette, majd megszólalt.
- Jessica! Mi van veled? Nem ismerek rád! Pedig én aztán nagyon jól ismerlek. Fejben valahol nagyon máshol jársz.-nézett rám aggódva.
- Sajnálom Jack, igen igazad van. Talán csak kimerültem. Tudod Ash-re vigyázni, anya állandóan dolgozik, aztán a szomszédba költözött egy sztárbanda...-sütöttem le a szemem.
- Miféle sztárbanda? -csodálkozott Jack.
- Csak a One Direction.-nyögtem hanyagul.
- Hmm, na várj! Ez még nekem is új! Öt srácból áll, ugye? És mostanság nagyon felkapottak?! -kérdezte.
- Igen.-motyogtam.
- Csak nem vagyok még olyan vén róka! -próbált viccelődni. Szerettem is érte. Amikor apu elhagyott minket és már kezdtem nagyobb lenni, beakartam segíteni anyunak, így akkor felvetődött, hogy olykor-olykor beugorhatnék segíteni, mert anyám nagyon jól ismeri Jack-et. Persze a férfi szívesen segített nekünk, mert tudta jól a hátterünket. Na meg aztán neki is jól jött a munkaerő kibővítése.
- Jess! Jess! -rázott fel hangja az elmélkedésből.
- Igen? -pislogtam nagyokat.
- Csak azt mondtam, hogy fújd ki és szedd össze magad, aztán sipirc melózni. Lia nem olyan ügyes, mint te. Meg aztán van még két órád. Holnap meg már úgyis hétvége lesz.-bátorított.
- Rendben. És köszönöm Jack!
- Mit is? -mosolygott.
- Hogy lelket öntesz belém.
- Ugyan, ez a dolga egy jó főnöknek! -kacsintott, majd magamra hagyott. Nekidőltem a hűvös falnak, mutató és hüvelykujjammal megdörzsöltem az orrnyergem, majd egy nagy sóhaj kíséretében mentem és tettem a dolgom.
Zárás után gyorsan átöltöztem az utcai szerelésembe. Reggel nem vittem túlzásba: farmer shortot és türkiz csőtoppot kaptam magamra egy kockás tornacsukával, hajamat pedig szeretem természetesen kiengedve hagyni.
Elköszöntem Jack-től és Lia-tól, majd kiléptem a kávéház ajtaján a forró, nyárias napsütésbe, ami teljesen kiégette a retinámat. Tudtam, hogy kellett volna a napszemüvegem. Most semmit sem látok.
- Szia Jess! Mondd, hogy még nem zártatok be?! -hallottam egy ismerős hangot valahonnan. Amikor a látásom eléggé kitisztult, felismertem az utca túloldalán álló Harry-t, zsebre tett kézzel, arcán szomorú mosollyal.
- Harry! Téged is látni? De, legközelebb holnap reggel nyitunk! -vigyorogtam, majd átmentem az ő térfelére.
- Az klassz! Akkor holnap reggel nyolcra kérnék egy eszpresszót, mire jövök még meleg legyen! -vigyorgott, majd féloldalasan megölelt.
- Micsoda igények! Majd Lia-nak átküldöm sms-ben az infót.-mosolyogtam rá.
- Azt hittem te leszel.
- Neeeem, szabad hétvégés vagyok. Lia és Sam lesznek bent.-világosítottam fel.
- Ooh, hmm, akkor inkább kibírom kávé nélkül.-viccelődött.
- Ahogy gondolod! -belebokszoltam vállába.
- Viszont, ha nem zavar, hazakísérlek. Talán tudom hol laksz.-gondolkodott el.
- De genyó vagy Styles! -nyelveltem vele.
- Magácskának pedig mocskos a szája! -ezzel a lendülettel felkapott a vállára, fejem pedig a feneke mellett landolt.
- Eressz el, vagy elkiáltom magam, hogy hol szoktad hordani a bokszert! -adtam az ultimátumot.
- Ki is nézem belőled! -vágott komoly arcot.
- Kicsi a bors, de erős! -néztem fel rá.
- Hajjaaaj! -emelte fel kezeit.
A hazavezető utat végig hülyéskedtük. Kellemes és könnyed társaság Harry. Szinte az egész utca tőlünk zengett.
Már messziről láttam a házunkat, mikor Harry törte meg a csendet.
- Jess, mit csinálsz hétvégén? -nézett rám féloldalasan.
- Hát nincs konkrét tervem.-vontam vállat.-Miért?
- Azon gondolkoztam, hogy lenne-e kedved mozizni vagy valami.-megtorpantam.
- Mozizni? Veled? Ketten? -néztem rá furán.
- Igen, gondoltam megismerkedhetnénk jobban. Persze csak, ha nincs ellenedre.-pirult el.
- Hát nem is tudom... Talán alszom rá egyet és megkérdem anyut, hogy van-e terve nekem.-adtam az őszinte választ. Egy kicsit mintha megbántották volna szavaim, de gyorsan levetkőzte, majd felvette vigyorát.
- Persze! Nem is akarok semmit erőltetni.
- Rendben. Majd holnap átugrom és megadom a választ.-válaszoltam. További utat a házakig csendben tettük meg és mintha Harry is megváltozott volna. Jess, képzelődsz! Lefaroltunk a házunk előtt, majd a srác felé fordultam és felnéztem rá.-Köszönöm, hogy hazakísértél! -mosolyogtam.
- Nem tesz semmit.-megölelt. Elhúzódtam, majd ő is meg én is bementünk a házba. Lerúgtam a cipőm,majd megnyújtóztattam végtagjaim. A konyhában égett a villany. Épp indultam volna, amikor Ash belém futott.
- Hé kiskrapek, még a végén egyszer tényleg feldöntesz! -nyomtam egy puszit feje búbjára, majd összeborzoltam haját.
- Jess-nek fiúja van, Jess-nek fiúja van...-kántálta kisöcsém, én meg kiguvadt szemekkel néztem utána. Bementem a konyhába én is, ahol anyu a pultnál ült és vigyorgott.
- Ash látta, ahogy egy hosszú, barna, göndör hajú srác megölel! -mondta.
- Ja igen, Harry. Ő is a srácokkal költözött be.-válaszoltam.
- És? -húzogatta szemöldökét Ash a pult végéből.
- És nem a fiúm! Elhívott moziba.
- Na az szuper! Mit feleltél? -nézett rám anyám.
- Meggondolom.-már kezdte volna mondani, mikor félbeszakítottam.-Ne kezd, anyu! -sarkon fordultam és a lépcsőről még hallottam Ash dalolászását. Magamban azért jót mosolyogtam.
Beléptem a szobámba és már épp nekivetkőztem volna, de a függöny nem volt elhúzva. Odaléptem az ablakhoz, átpillantottam a túloldalra és kicsit meghökkentem, mert az egyik ablakban egy pucér női feneket láttam. Mikor már kezdtem észhez térni a pislákoló fényekben még kitudtam venni egy tetoválást, majd a fény kihunyt. Szerintetek mégis kinek a tetoválását láttam? Na kiét? Természetesen Mr. Zayn "Mindenkitmegfektetek" Malik tetkóit. Tehát még egy nőt sikerült az ágyába csábítania. Most nem tudom, hogy sajnáljam a csajt, vagy inkább kiröhögjem amiért volt olyan hülye, hogy bedőlt ennek a parasztnak. Gyors mozdulattal elhúztam a függönyt, megszabadultam a gönceimtől, lezuhanyoztam, majd befészkeltem magam az ágyba. Nyugodtabb voltam, de fogalmam sincs mit mondok holnap Harry-nek....
*

Reggel mikor kinyitottam a szemem ránéztem a telefonomra és láttam, hogy már 11 óra is elmúlt. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, belebújtam a mamuszomba, majd még félálomban leslattyogtam a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt. Mikor beléptem láttam, hogy anyu épp főz. Az illatokból kivéve a kedvencemet csinálta, milánóit.
- Örülök, hogy felkeltél kincsem.-mosolygott rám anyu.
- Jó az illata! -utaltam az ételre.
- Köszi! Milánóit főzök.
- Az illatokból már rájöttem.
- Na és, hogy döntöttél? Elmész Harry-vel mozizni? -kíváncsiskodott.
- Hát...ha nem adsz semmilyen melót, akkor igen.-válaszoltam, miközben leültem az asztalhoz.
- Semmi dolgod nincs ma.-vigyorgott sunyin.
- Lenne, csak inkább nem mondod, ugye? Alig várod, hogy találjak magamnak egy pasit, és úgy vagy vele, hogy minden alkalmat meg kell ragadnom, nem de?
- Ennyire egyértelmű?
- Nem, csak az anyám vagy és már ismerlek egy ideje.-mondtam, mire ő elkezdett nevetni.
- Szóval, akkor elmész?
- El. Kicsit összebarátkozom vele.
- Nagyon helyes! -bólintott.
- Mármint mi? -reggel még nem fog annyira az agyam.
- Az amire jutottál. De Harry is jóképű srác.-kacsintott rám.
- Istenem, anyu! -emeltem a plafon felé a tekintetem.
- Hallom, randizni fogsz.-ütötte meg fülemet öcsém csilingelő, édes hangja.
- Neked is jó reggelt! -borzoltam össze haját, amikor elment mellettem.
- Szóval? Randi? A tegnapi, göndör sráccal?
- Nem randi! Csak megnézünk egy filmet.
- Jess! Már nem vagyok pisis! Tudom mi az, hogy randi! -húzta fel egyik szemöldökét Ash, közben pedig hadonászott a kezeivel. Irtó édes volt.
- Nekem pisis vagy, és az is maradsz Törpe! -Törpe....Törpilla....Zayn. Soha többet nem hívom így Ash-t.
- Ash, ne piszkáld a nővéred! Inkább segítsetek tálalni! -szólt közbe anyám. Én kivettem három tányért a szekrényből, Ash pedig a villákat hozta.
Miután megebédeltünk én úgy döntöttem, hogy felmegyek a szobámba és rendbe szedem magam. Kikaptam a szekrényemből egy kockás inget meg egy farmert, majd bementem a fürdőbe, és gyorsan lezuhanyoztam. Miután ez megvolt, felkaptam a felsőmet meg a farmert. Mivel az ing egy kicsit nagy volt rám, így megkötöttem az alját. Tettem fel egy kis alapozót, szempillaspirált meg szemhéjtust, majd megfésülködtem. Most nem kötöttem össze a hajam. Inkább kiengedve hagytam szőke tincseimet. Ahogy ezzel is végeztem, becsúsztattam a mobilom a zsebembe, majd lerohantam a lépcsőn. Amint leértem, gyorsan belebújtam a tornacipőmbe és felkaptam a kulcsomat.
- Elmentem, majd jövök! Telefonon elértek, ha van valami! -kiabáltam anyuéknak, majd a választ meg sem várva kirontottam az ajtón. Átsiettem az úton, majd a srácok házához indultam. Amikor az ajtóba értem épp megakartam nyomni a csengőt, amikor is motoszkálást hallottam a túloldalról, pár pillanat múlva pedig kivágódott az ajtó, majd két barna szempárba ütköztem. Kicsit mintha zavarba jöttem volna, amikor megláttam Zayn csupasz felsőtestét. Miért jövök tőle zavarba?????? Mikor vissza felnéztem kómás arcára -gondolom most kelt fel- láttam rajta, hogy ő is meglepődött.
- Törpilla! -nyögte végül álmos hangon a nevem. Ebben a pillanatban pedig megjelent mögötte egy hosszú, barna hajú lány. Elég dekoratív csaj volt tény és való, de nem bírtam megálljt parancsolni a nagy pofámnak.
- Áh, szóval a te fenekedet láttam este az ablakból! -néztem a lányra, akinek azonnal pírba borult az arca.
- Mi van Törpilla, csak nem a csajok érdekelnek? -jelent meg Zayn arcán az a jól ismert perverz vigyor.
- Nálad még ők is jobban érdekelnek. Bár elég fura lenne a dolog. A csajok érdekelnek, de pont most lesz randim egy kedves sráccal.-néztem Zayn szemeibe. Hirtelen lefagyott az arcáról az a perverz mosoly és teljesen más lett az egész srác. Hogy miben lett más? Ne kérdezzétek, mert nem tudnám megmagyarázni. Nem mozdult, nem szólalt meg, csak bámult rám.-Ha nem bánod, akkor én most bemennék. Vár rám valaki odabent.-mondtam, majd Zayn mellett belógtam az ajtón. A pofám még mindig nem akart csendben maradni, így hátra fordultam. A csaj épp ekkor lépett oda Zayn-hez és megcsókolták egymást.-Ja, amúgy én a helyedben kivizsgáltatnám magam.-néztem a lányra.-Zayn minden este másik csajt csalogat be az ágyába, szóval már tuti, hogy össze szedett valami fertőzést! -mondtam, mire Zayn félig-meddig hátra nézett és megrázta egy kicsit a fejét, majd vissza fordult a lányhoz. Megvártam Zayn-t míg nyálcserét folytat a csajjal, majd amikor végeztek becsukta az ajtót és felém vette az irányt.
- Te féltékeny vagy.-állapította meg vigyorogva.
- Dehogy vagyok féltékeny! -tiltakoztam, miközben ő felém tornyosult magas alakjával.-Én csak a tényeket mondtam.-vontam meg a vállam, mire ő elkezdett nevetni.
- Ha csak azért jöttél, hogy csináljunk egy kis páros izzadást, akkor azt mondhattad volna Shara előtt is. Nem vagyunk együtt, szóval nem zavarta volna sem őt, sem pedig engem.-vigyorgott rám kajánul.
- Ha te lennél az utolsó pasi ezen az elcseszett Földön, még akkor sem feküdnék le veled! -sziszegtem a fogaim közt, mire ő ismét felnevetett.-Hol vannak a srácok? -kérdeztem.
- Harry interjút ad egy újságnak, de szerintem lassan hazaér, a többiek meg elmentek valahova kajálni. Úgyhogy miénk az egész ház.-kacsintott rám.-Így az sem lesz baj, ha hangos leszel.
- Na én léptem! -morogtam orrom alatt, mintha meg sem hallottam volna az utolsó két mondatát.-Mondd meg Harry-nek, hogy kerestem! -mondtam, majd sarkon fordultam.
- Miért keresed te Harry-t? -nézett rám furán.
- Megakartam tőle kérdezni, hogy akkor mikor indulunk meg, hogy hova megyünk.
- Hova mennétek? -vonta fel mind két szemöldökét.
- Mondtam, hogy egy kedves sráccal lesz randim.
- Randid lesz Harry-vel? -kerekedtek ki szemei.
- Igen. Talán baj? -húztam fel az egyik szemöldököm. Zayn nem szólt semmit, csak ugyanúgy bámult rám, mint az előbb az ajtóban. Hirtelen azt vettem észre, hogy állkapcsa picit megfeszült, keze pedig ökölbe szorult. Ezzel meg mi van? -Mi van Malik, csak nem féltékeny vagy? -vigyorogtam rá. Ekkor észbe kapott, kezei ellágyultak.
- Ki, én? Harry-re? Ch, ugyan már! -nevetett fel, de hallani lehetett, hogy ez a nevetés erőltetett volt egy kicsi.
- Aha.... Ha te mondod.-sóhajtottam. Egy ideig még Zayn nem szólt egy szót sem, csak nézett rám, majd amikor ezt megelégeltem, úgy döntöttem, hogy haza megyek.- Na jó, akkor én most megyek.-mondtam, majd elindultam az ajtó felé.
- Várj, Jess! -kapott a csuklóm után. Lenéztem csuklómra, amit hatalmas tenyere körbe fogott, majd felnéztem rá.
- Te Jess-nek szólítottál?
- Igen. Baj?
- Nem. Csak már megszoktam a Törpillát.
- Azt hittem, hogy azt nem szereted.-mosolygott rám.
- Nem is! De azt hittem, hogy te életem végéig Törpillának fogsz hívni.
- Ha szeretnéd, akkor életed végéig annak foglak hívni.
- Ahogy érzed. Nekem már mindegy.-vontam meg a vállam.-De mit szeretnél? Miért állítottál meg?
- Nem kérsz egy...kávét vagy valamit?
- Nem, köszi. Majd otthon iszok.
- Megvárhatnád itt Harry-t. Addig pedig beszélgethetnénk egy kicsit.
- Beszélgetni? Veled? -húztam fel az egyik szemöldököm.
- Igen, miért?
- Kösz, de nem.-húztam ki kezem markából.-Most nincs kedvem veszekedni sem pedig a hülye megjegyzéseidet hallgatni.
- Esküszöm, hogy most normális leszek! -tette jobb kezét a szívére, balt pedig felemelte.
- Biztos?
- Biztos.-mosolyogva bólintott egyet.
- Hát jó! -sóhajtottam.-Akkor add azt a kávét!
- Gyere! -mondta mosolyogva, majd gyengéden megfogta kezem. Bőröm érintése alatt bizseregni kezdett és jóleső libabőr futott át rajtam. Mikor beértünk a konyhába leültetett az asztalhoz, majd öntött nekem, majd magának kávét.-Hogy iszod? -nézett hátra.
- Két kanál cukorral.
- Tej?
- Jöhet, de nem olyan sok.-válaszoltam. Bólintott egyet, majd vissza fordult a pult felé. Miközben háttal volt nekem, szemem akarva-akaratlan a fenekére csúszott. Nem is olyan rossz. Ismertem be magamnak.
- És....hogy hogy Harry-vel fogsz randizni? -kérdezte, mikor már az asztalnál iszogattuk a kávénkat.
- Tegnap elhívott moziba, hogy kicsit össze ismerkedjünk.
- Moziba? Én nem oda vittelek volna.
- Miért? Nem szereted a mozikat?
- Nem az, hogy nem szeretem, csak egy moziban, hogy lehet ismerkedni, amikor a film alatt végig kussban kell lenni?
- Az oda vezető útig kell ismerkedni, a film alatt meg hozzábújni a sráchoz, vissza felé meg már kézen fogva kell hazajönni.
- És akkor te most ugyan ezt akarod Harry-vel is? -vigyorgott.
- Az ismerkedős részét igen. Utána meg majd meglátjuk.
- Értem.-mosolygott.
- Na és te? Mi van a csajokkal? -kérdeztem, majd kortyoltam egyet a bögréből.
- Semmi. Nincs senkim. Még nem találtam meg az igazit.-dőlt hátra a széken.
- És nem is akarod?
- De, szeretném. Csak valahogy nem megy.
- Nem kellene minden este másik csajt felhoznod, és nem kéne bunkón viselkedned.
- Most sem vagyok bunkó. Vagy igen?
- Nem, most nem, ami igazából meg is lepett. De ez a Zayn sokkal szimpatikusabb. Ha mindig ilyen kómás lennél, akkor akár még jóban is lehetnénk.
- Tudod...nem voltam én mindig ilyen paraszt.
- Őszinte legyek? Ezt most nehezen hiszem el.
- Pedig tényleg nem voltam az.
- Akkor miért lettél ilyen?
- Páréve fordultam ki önmagamból. Történt velem ez-az, sok hülyeséget csináltam, amit már milliószor megbántam. Na meg aztán mindenki azt mondogatta, hogy én vagyok a bradfordi rossz fiú. Kezdett belőle elegem lenni. Úgy voltam vele, hogy ha azt akarják, hogy rossz fiú legyek, akkor az leszek. És ezek szerint az is lettem.
- Szerintem nem vagy te annyira rossz ember. Csak meg kéne tanulnod viselkedni.
- Azért mondod ezt, mert fogalmad sincs az én múltamról.-mosolygott rám szomorúan.
- És nem is szeretnéd elmondani?
- Nem! -kontrázott rá azonnal.-Elég ha a fiúk tudják.
- Anyukádék sem tudnak róla?
- Az egyik feléről tudnak. Ami nem annyira sötét. De a durvábbikról fogalmuk sincs. De ne is beszéljünk erről többet, jó?
- Rendben.
- Inkább mesélj magadról!
- Mit?
- Bármit! Amit elszeretnél nekem mondani.
- Hát...19 éves vagyok....van egy öcsém, Ashton...
- Akkor neki kiabáltál, amikor legelőször megláttalak.-vágott közbe mosolyogva.
- Igen.-bólintottam, és én is eleresztettem egy apró mosolyt.-Apám 10 éves koromban lelépett. Most, ha minden igaz, akkor New York-ban él, de azt sem tudom, hogy él-e még.
- Miért lépett le? Persze, csak ha szabad tudnom.
- Én sem tudom. De őszintén szólva, már nem is nagyon érdekel. Szarban hagyott minket, Ash apa nélkül nő fel, én úgyszintén nélküle nőttem fel.... Egyedül csak az fáj, hogy én voltam apuci pici hercegnője, most meg már szarik a fejemre. Szerintem, ha most elmenne mellettem az utcán, észre sem venne. Azt sem tudná, hogy ki vagyok. Nem volt mellettem, amikor szükségem lett volna rá. Nekem is történt pár dolog az életemben, amit még mai napig nem tudok elfelejteni, sokszor rémálmok is gyötörnek ez miatt, és apa akkor sem volt ott, hogy megvédjen.
- Mi történt? -kérdezte lágy hangon.
- Erről meg én nem szeretnék beszélni.-eresztettem el egy szomorú mosolyt, mire ő csak megértően bólintott egyet.-Szóval....nekem sincs valami fényes múltam.
- Sajnálom.-suttogta.
- Nem kell.-mosolyogtam rá.-Itt vagyok, még élek, és szerintem ez a lényeg.
- Még jó, hogy élsz! Ha nem lennél, akkor nem tudnék kit csesztetni és nem lenne olyan lány, aki így a szemembe mondaná a dolgokat, aki elküldene a francba nap, mint nap.
- Ezzel most azt akarod mondani, hogy tetszik az, amikor elküldelek melegebb éghajlatra? -néztem rá furán.
- Valami olyasmi.-nevetett.-Lehet, hogy pici vagy, de nagyon nagy szád van.
- Ha nem tetszik, akkor nem kell velem foglalkozni!
- Pont erről beszéltem! -nevetett fel ismét.
- Ez van! -vontam meg a vállaim.-Nem tudod, hogy Harry kb. mikor ér haza? -kérdeztem pár másodperc után. Ekkor Zayn arcáról hirtelen eltűnt a mosoly.
- Nem.
- Remek! -sóhajtottam.
- Szerintem Harry nem hozzád való! -mondta Zayn halálos komolysággal arcán. Ezzel vissza tért bunkó oldala. Pedig már tényleg azt hittem, hogy jó fej srác.
- Mi? -néztem rá csodálkozva.
- Szerintem ő nem az a fiú, aki téged hosszú távon érdekelni tudna.-nézett mélyen a szemembe.
- Miért, akkor szerinted ki tudna? -álltam tekintetét. Már szóra nyitotta volna száját, mikor ajtó nyitódást, majd később csapódást hallottunk. Mind ketten elkaptuk tekintetünket.
- Zaaayn? Itthon vagy? -hallottam meg Louis hangját.
- Biztos még a csajt döngeti! -ez volt Harry.
- Hahaha, az lehet! -vihogott Niall.
- Tuti fix! -kontrázott Liam. Mikor beléptek az előszobába mind a négy srác tátott szájjal lesett, mint a halak. Harry tért először észhez.
- Szia, Jess! -jött oda hozzám, majd felálltam és megöleltük egymást.
- Szia, Harry! Sziasztok srácok! -intettem a három ledöbbent srácnak, majd elkezdtem nevetni. Zayn még mindig ott ült, majd észbe kapott, felállt és odaszólt a srácoknak.
- Kösz, fiúk! -azzal ott hagyott minket. Néztem utána, majd Harry hangja rángatott vissza.
- Na akkor, hogy döntöttél? -mosolygott rám.
- Miben? -kurjantottak a fiúk, mikor észhez tértek.
- Elhívtam Jess-t randizni.-mondta.
- Én pedig igent mondok.-mosolyogtam rá. Már csak magam miatt is és azért, mert Harry rendes srácnak tűnik, Zayn pedig bekaphatja!

2015. június 14., vasárnap

2. rész.

 Sziasztok! :)
Meghoztam a második részt is...
Megkérhetnélek titeket, hogy egy őszinte kommentet vagy legalább csak egy szavazatot hagynátok a bejegyzések alatt? Nagyon örülnék neki, mert így legalább tudnám, hogy érdemes-e csinálnom...
Nem is húzom tovább az időt. :) Jó olvasást! :)

Ui.: Szeretném megköszönni a legjobb barátnőmnek, Katusnak a sok segítséget a bloggal kapcsolatban! Szeretlek Cuncii!! ♥


Másnap reggel 5-kor csörgött a telefonom, hogy keljek, mert indulni kell dolgozni. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, majd bementem a fürdőbe. Fürdés közben folyamatosan fújtam a magamét. Szomorodna meg az összes! Főleg a Malik gyerek! Hogy lehet valaki ekkora paraszt? Miattuk nem tudtam aludni. Most olyan vagyok, mint a mosott szar. Mire elkészültem, már 6 óra volt, így szóltam Ash-nek, hogy keljen, mert suliba kell mennie. Én fogom most elvinni, mert anyu éjszakás, és majd csak olyan 8 felé ér haza. Amíg Ash készülődött, én összedobtam neki egy kis reggelit. Miután evett, felkaptam a kocsikulcsot, és el is indultunk. Ash-t kidobtam a sulinál, megvártam amíg bement, majd elindultam a munkahelyemre, a Nando's-ba.
Már a műszakom felénél járhattam, amikor belépett az öt idióta az ajtón. Itt is itt vannak? Tényleg? Nem hiszem el! Már csak ez hiányzott! Leültek egy asztalhoz, nekem pedig muszáj volt odamennem hozzájuk felvenni a rendelésüket, így hát fogtam egy tollat meg a kis jegyzetfüzetet, és elindultam feléjük. Már majdnem az asztaluknál voltam, amikor is Zayn felém pillantott. Gondolom felismert, mert azonnal elkezdett vigyorogni.
- Hozhatok valamit a fiatalembereknek? -kérdeztem unottan.
- Öt kávét kérnénk.-mondta Harry.
- Csak nem hosszúra sikeredett a buli? -kérdeztem, miközben felírtam az öt kávét a papírra.
- Honnan tudod? -kérdezte Niall.
- Ő a szomszéd csaj, akit mondtam.-válaszolt helyettem Zayn.-Egyébként találkoztam anyukáddal.-nézett fel rám.-Elmeséltem neki, hogy este átrobogtál hozzánk.
- Hú! Beárultál anyucinak? Most haza sem merek menni! -mondtam gúnyosan, majd mentem a dolgomra. Amíg bent voltak a srácok, addig Zayn folyamatosan bámult engem és csak vigyorgott, mint egy bolond. Rohadtul idegesített, de hála az égnek a kávé után le is léptek.

Délután, amikor hazaértem gyorsan lerúgtam a cipőm, majd a nappaliban levetettem magam a kanapéra. Épp, hogy lefeküdtem hallottam, hogy valaki jön le a lépcsőn. Gondoltam, hogy anyu lesz az, mert Ash-nek még suliban kellett lennie. Mikor leért, leült mellém a kanapéra, és csak nézett rám.
- Szia anya! -köszöntem, miután meguntam a csendet.
- Szia!
- Milyen éjszakád volt?
- Melós... Neked?
- Szar.
- Miért?
- Mert a szomszédban buli volt.
- Tudom. Reggel beszéltem Zayn-nel. Elmesélte, hogy mit csináltál. Szépen bemutattad nekik a családunkat!
- Mi? Most én vagyok a rossz? Ők nem hagytak aludni senkit sem az egész utcában!
- Elmondása szerint csak te panaszkodtál.
- Igen, mert fáradt voltam és aludni szerettem volna. Meg reggel korán is keltem.
- De akkor sem kellett volna így viselkedned vele!
- Ó, én kérek elnézést! Bocsánat, hogy nem ugrottam a nyakába, hogy "Köszönöm, hogy nem hagytok aludni."
- Jessica, ne kiabálj velem! Inkább fogd szépen magad, és menj át hozzájuk bocsánatot kérni.
- Persze....rohanok.-morogtam, miközben bekapcsoltam a tévét, de anyu azonnal kikapta a kezemből a távirányítót, és kikapcsolta a készüléket.
- Jessica! -parancsolt rám.
- Jó! -álltam fel pufogva.-Csak, hogy ne piszkálj egész nap! -mondtam, majd vissza felvettem a cipőm, és átbattyogtam a szomszédba. Amikor az ajtóhoz értem megnyomtam a csengőt. Nem kellett sokat várnom. Pár másodperc múlva már nyitódott is az ajtó, és egy kék szemű srác jelent meg előttem.
- Ömm...szia! -nézett rám furán.
- Szia! Bocs, ha zavarok.
- Nem zavarsz. Miben segíthetek?
- Először is be szeretnék mutatkozni. A nevem Jessica Mead és én lakom a szomszédban.-nyújtottam felé a kezem, amit el is fogadott.
- Az én nevem Louis Tomlinson. Van kedved bejönni? -invitált beljebb.
- Ömm....aha.-válaszoltam.
- Gyere.-biccentett a fejével, majd bevezetett a nappaliba. Mikor beléptünk mindenki ott volt. Ahogy Zayn meglátott azonnal elkezdett vigyorogni.-Srácok, ő itt Jessica a szomszéd lány. Jessica, ők itt Niall, Liam, Harry és Zayn.-mutatott végig barátain.
- Na mi az Törpilla? Mindig egymásba futunk? -vigyorgott Zayn.
- Fogd be! -forgattam meg a szemeim.
- Minek köszönhetjük ezt a váratlan látogatást? -nézett rám Liam.
- Az igazat megvallva, anyám zavart át, hogy bocsánatot kérjek.
- Bocsánatot? Miért? -Harry.
- A tegnap este miatt. Hogy üvöltöztem Zayn-nel.
- Tehát akkor te most bocsánatot kérsz tőlem? -vigyorgott tovább a fekete hajú barom.
- Ja.-motyogtam az orrom alatt, miközben a cipőm orrát bámultam.
- Szóval csak ezért jöttél? Biztos nem más cél vezérelt? -nézett rám önelégült vigyorral.
- Képzeld, csak ezért jöttem! És egy cseppet sem önszántamból! Na és te? -biccentettem felé fejemmel.-Nem szeretnél bocsánatot kérni tőlem? A tapló viselkedésed miatt? -nyelveltem vele.
- Csigavér srácok! Mégis, milyen viselkedést mutatott a barátunk? -nézett rám a kék szemű.
- Tegnap átjöttem este, hogy megkérjelek titeket, hogy vegyétek halkabbra a zenét, mert aludni szerettem volna. Egyedül őt találtam meg a ház előtt, de természetesen egy csaj szájában turkált....
- Féltékeny vagy? -vágott közbe vigyorogva Zayn.
- Nagyon.-forgattam meg ismét a szemeim.-Mikor megszólítottam ezt a...barmot, akkor rögtön azzal kezdte, hogy szívesen bevesznek harmadiknak, meg belekötött a szerkómba. Aztán konkréten tett egy olyan megjegyzést, hogy vetkőzzek le és bújjak vele össze.
- Én nem így mondtam! -emelte fel vigyorogva az egyik kezét.
- Nem, de nekem ez jött le belőle.
- Tetszik, hogy olvasol a sorok között.-kacsintott rám, majd megint végigmért barna szemeivel, közben pedig egy kicsit megnyalta a szája sarkát.
- Barom.-morogtam az orrom alatt.
- Kérlek ne haragudj rá! Kevés agysejttel van felszerelve, így előbb dumál és csak aztán gondolkozik.-vágta tarkón Liam Zayn-t.
- Nem neked kell bocsánatot kérned, hanem neki. De mindegy is. Annyira nem izgat.-vontam meg a vállaim.
- Más szerintem izgatna.-jegyezte meg Zayn.
- Te ezt sosem fogod megunni?
- Nem hiszem.
- Na jó, én lépek.-mondtam, majd sarkon fordultam. Ekkor Harry óvatosan a csuklóm után kapott.
- Várj! Nincs kedved maradni még egy kicsit?
- Bocs, de nincs. Fáradt vagyok és már le szeretnék dőlni egy kicsit.
- Ne már, Jess! Maradj még egy kicsit! -szólalt meg a kis szöszi is.
- Ja, maradj még! Kicsit ismerkedjünk össze.-kérlelt Louis is.
- De ha Mr. "Mindenkitmegkaphatok" beszól, esküszöm, hogy leszedem a golyóit.-mondtam, mire mindenki elkezdett nevetni.
- Ne izgulj! Nem fogjuk hagyni.-kuncogott Harry.
- Ha kell, még segítünk is! -vigyorgott Louis.
- Na jó! Akkor maradok.-sóhajtottam.
- Zsír! -vigyorgott Louis.
- Kérsz valamit enni vagy inni? -kérdezte Liam.
- Nem, köszi.-mosolyogtam rá.
- Akkor gyere! -fogta meg a kezem Harry.
- Hova? -húztam fel a szemöldökeim.
- Körbevezetlek.-mosolygott.
- Oké.
- Mi van Styles, máris kisajátítod Jess-t?! - kiabált utánunk Zayn, miközben Harry az emelet felé húzott.
- Eskü, hogy megverem!
- Ne foglalkozz vele! Ha látja, hogy idegesít, akkor még jobban fogja csinálni.-mondta, amikor felértünk az emeletre. Egy tágas és hosszúnak mondható folyosó fogadott minket, 7 ajtóval a két oldalán.-A bal sarokban van egy fürdő, mellette Niall szobája, utána Liam-é, aztán az enyém. A másik oldalt a sarokban Louis szobája van, utána Zayn-é, mellette pedig egy vendégszoba.-sorolta, majd megfogta a kezem és vissza levezetett a földszintre.-Ez itt a mi kis konyhánk.-vezetett be egy hatalmas helyiségbe.
- Kicsi? Ez a hely hatalmas! -néztem körül.
- Azért, mert még nincs teljesen berendezve. Még csak hűtőnk van, meg egy konyhapultunk. A szekrényeket is holnap szereljük fel.-mondta, majd ismét karon fogott, és most áthúzott a nappalin, ahol a srácok még mindig ugyanúgy ültek. Ahogy elhaladtunk előttük a szemem sarkából láttam, hogy Zayn végig követ a tekintetével. Miután átvágtunk a nappalin, Harry egy hatalmas üvegajtóhoz húzott, ami az udvarra vezetett.
- Hatalmas ez a hely! -néztem körül. Az udvart óriási örökzöldek vették körül, középen pedig volt egy kis nyársaló.
- Ja, nekem is tetszik.-mosolygott.-Jess! -fordult felém.-Nem szereted véletlenül Londont? Van egy csomó fotóm róla, ha gondolod szívesen megmutatom őket.
- Miért is ne?! -mosolyogtam rá.
- Akkor gyere velem.-mondta, majd ismét megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni.
- Harold! Mikor engeded el végre Jess-t? Már mi is szeretnénk vele beszélgetni.-szólalt fel Louis, miközben áthaladtunk a nappalin.
- Mindjárt, csak mutatok neki még valamit.-válaszolt neki Harry. Ránéztem Zayn-re és láttam, hogy már mondani akart valamit, de én azonnal rá szóltam.
- Ha megszólalsz, a golyóidnak lőttek! -mutattam rá, mire ő csak elkezdett vigyorogni. Miután Harry felcibált az emeletre, megálltunk egy ajtó előtt.
- Ne nézz körül, mert még kupi van! -mondta, majd kinyitotta a fehér fa ajtót. A szobában rengeteg doboz volt és három bőrönd.-Várj, egy pillanat! Gyorsan megkeresem az albumot, ha egyáltalán betettem. Néha nagyon szétszórt tudok lenni.-magyarázkodott.
- Nyugi, én például azt se tudom milyen napot írunk. A sok munka és Ash elveszi minden figyelmemet.
- Ki az az Ash? -szólt ki az egyik bőröndből. Elég vicces látványt nyújtott.
- Ash az öcsém. Én viszem suliba amikor anya nem ér rá, plusz én szórakoztatom szabadidejében.-feleltem. Harry kihúzta a fejét a bőröndből, majd felállt, szembe velem. Ránéztem a srácra, majd elkezdtem nevetni.-Ööö....Harry...-nevettem tovább.
- Van valami az arcomon? -nézett le rám komoly tekintettel.
- Nem egészen az arcodon, hanem a fejeden.-nem bírtam abbahagyni a nevetést. Fejéhez emelte kezét, majd mikor megérezte, hogy mi is a nevetés tárgya, rák vörös fejjel csak annyit mondott.
- Khm...ez kettőnk között marad, jó? -majd lányos zavarában visszahajította a boxerét a bőröndbe.
- Oké.-bólintottam, de közben még mindig nevettem.
- Ne nevess! -kezdett el vigyorogni, majd leült az ágyára. Mikor leült én nem mozdultam sehova, így ő megpaskolta maga mellett a helyet, hogy üljek mellé.

Harry megmutatta a fotógyűjteményeit. Csak ámultam, hihetetlenül tehetséges ebben is.
- Szerintem már le kellene mennünk, nem gondolod? -szólaltam meg.
- Ahogy szeretnéd.-mondta halkan, majd letette az ágyra az albumot.
- Gyere te, boxer képű! -nevettem rá, majd felhúztam az ágyról és elindultam az ajtó felé.
- Ez csúnya volt, Jessica! Tudod mi jár ezért? Csikizés! -villantotta rám ördögi szemeit, majd megindult felém.
- Ahhoz el kell kapnod! -nyújtottam oda a nyelvem és azzal feltéptem az ajtót, majd lerohantam a lépcsőn. Ahogy leértem a lépcsőn, átszaladtam a nappalin, ahol már nem volt  senki. Pár másodpercig a kanapé környékén rohangáltunk Harry-vel, majd hirtelen ki akartam rohanni a nappaliból. Amikor kifordultam az ajtón neki mentem valakinek. Felnéztem és Zayn barna szemeivel találtam szemben magam.
- Hmm, Törpilla nagyon ki vagy virulva! -vigyorgott rám, miközben a kezei a vállamon pihentek.
- Nehogy elengedd! -hallottam meg Harry hangját.
- Eszembe sem jutna.-válaszolta Zayn Harrynek, de mintha inkább nekem mondta volna, mert folyamatosan a szemeimbe nézett. Amikor Harry végre odaért hozzánk, úgy elkezdett csiklandozni, hogy a nagy viháncolásba elvesztettem az egyensúlyomat, és már csak annyit érzékeltem, hogy Zayn mellkasán fekszem a földön, Harry-t meg sikerült hanyatt döntenem mellettünk. Aztán hirtelen bizsergető érzést éreztem altájon, majd amikor odanéztem láttam, hogy Zayn keze megállapodott a fenekemen. Amint észbe kaptam, rögtön vissza néztem Zayn arcára, és láttam, hogy önelégülten mosolygott. Azonnal felment bennem a pumpa.
- Mégis mi a szart képzelsz te magadról? -üvöltöttem vele, majd jobb tenyerem csattant az arcán. Zayn nem szólt egy szót sem, csak nagy szemekkel bámult rám.
- Te estél rám.-morogta az orra alatt.
- Ha még egyszer hozzám érsz, én kinyírlak! -sziszegtem a fogaim közt, majd felálltam. Rá néztem Harry-re, aki szintén nagy szemekkel bámult rám.-Nagyon tetszettek a képeid.-mondtam neki.-De most én inkább megyek, jó? Köszönöm szépen a vendéglátást.-öleltem meg.-Majd még beszélünk. Puszilom a többieket.-mondtam, majd sarkon fordultam és kiléptem a házból. Gyorsan átrohantam az úton, majd amikor bementem a házba becsaptam magam után az ajtót, lerúgtam a cipőm, majd elindultam a szombám felé.
- Na, milyen volt? -kérdezte anyu, amikor elmentem a konyha előtt, de nem válaszoltam neki. Nem volt most hozzá kedvem. Tudtam, hogy ha elkezdek vele beszélgetni, akkor vele is össze fogok kapni. Amikor felértem az emeletre gyorsan kitéptem az ajtómat, majd azt is jól becsaptam magam után, és bezuhantam az ágyba. Hogy lehet valaki ennyire gyökér? Egy idióta, gusztustalan, hülye pöcs! Hogy jön egyáltalán ő ahhoz, hogy engem letapizzon? Oké, hogy rá estem, de akkor is?! Egy nyomorult, kanos kis rohadék! Miközben pufogtam magamban hallottam, hogy valaki kopogott az ajtómon.
- Ki az? -kérdeztem.
- Én.-hallottam anyám hangját az ajtó túlsó végén. Remek! -Bejöhetek?
- Gyere.-sóhajtottam, majd ő bejött a szobámba, és leült az ágyamra.
- Na mesélj! Bocsánatot kértél tőlük?
- Ja.-válaszoltam unottan.
- És? Összebarátkoztál velük?
- Nagyjából.
- Kicsim, történt valami?
- Igen. Történt! Az történt, hogy Zayn egy rohadék, érted? Azt hiszi, hogy bárkit megkaphat! Folyamatosan beszólogat nekem meg fogdos! -hadartam el neki idegesen. Rá néztem anyura, és láttam, hogy mosolyog.-Most meg mi van? Mi olyan vicces?
- Ötleted sincs, hogy miért csinálja ezeket?
- De van! Mint azt már mondtam, egy rohadék! Egy nagyképű kis pöcs! Azt hiszi, hogy azért mert híres, van pénze, sok tetoválása, szép szeme, meg azért mert jól néz ki, bárkit megkaphat! -fakadtam ki, mire anyu még jobban elkezdett mosolyogni.
- Azért csinálja, mert tetszel neki. És ahogy most kivettem a szavaidból, ő is neked.
- Nem anyu, tévedsz! Mint pasi, nem néz ki rosszul. De ennyi! -érveltem. Mindent tudóan nézett rám anyám, jobb kezével egy szőke tincset a fülem mögé rakott, lágyan megsimogatta az arcom, majd a szemembe nézett.
- Tudod kislányom, ne ítélj elhamarkodottan. Lehet, hogy azalatt a külső alatt egy rendes, érző szív lapul.
- Anyu! Ne ítéljek elhamarkodottan? Az én szívem tényleg érző volt, de a múltbéli dolgok megváltoztattak. Nem dőlök be egy szoknyapecérnek! -néztem elszántan rá.
- Tudom, sajnos tudom. Bárcsak meg ne történté lehetne tenni. De a múlt, nem véletlen múlt. Tovább kell lépned! -szorította meg a kezem.
- Nem tudok, anya! Még nem! -ezzel jobbnak látta, ha magamra hagy. Visszafordult az ajtóban, szomorúan lehajtotta a fejét, majd becsukta maga után az ajtót. Lehajtottam a fejem a kispárnára, majd magamra húztam a takarót. Még csak kora este volt. Az agyam monoton zúgással kattogott. Sose voltam még ennyire zaklatott. Nem tudom miért, de jobbnak láttam távol tartani magam Zayn Malik-tól! Ő az a srác, akibe jobb nem belezúgni, mert előbb-utóbb az ember csalódni és szenvedni fog. Márpedig nekem nem áll szándékomban bárkibe is beleszeretni. De az ember sose látja előre a jövőt.

2015. június 12., péntek

1. rész

Sziasztok! A nevem Jessica Mead. 19 éves vagyok, anyukámmal, Kathrine-el, és a 10 éves öcsémmel, Ashton-nal élek egy nyugis környéken Londonban egy átlagos, kétszintes, kertes házban. A szüleim 10 éves koromban elváltak, számomra ismeretlen okok miatt. Apám New York-ban él, de már évek óta nem láttam őt. Mindig is én voltam apuci pici hercegnője, de miután lelépett, megváltozott a kapcsolatunk, méghozzá a rosszabbik irányba.
Világ életemben az átlagos lányok életét éltem egészen addig, amíg a szomszédba be nem költözött egy kisebb csapat srác, akik mindent felborítottak. Ezt a részt fogom nektek elmesélni az én kis életemből.


- Jess, ébredj! -kopogott az ajtómon anyám.-Már mindjárt dél van! Jess, hallod?
- Hallom! -szóltam ki neki, majd a fejemre húztam a takarót. Nem akarok felkelni! Aludni akarok! Még egy kicsit szenvedtem az ágyban, majd nagy nehezen felültem. Megdörzsöltem a szemeim, majd jól megnyújtóztattam a végtagjaim. Épp ekkor rontott be a szobámba Ash.
- Szia Jess! -ugrott fel mosolyogva az ágyamra.
- Öcsi! Mondtam már, hogy tanulj meg kopogni!
- Bocsi.-ütötte le a fejét.
- Nem baj.-dörzsöltem meg a feje búbját, majd kikeltem az ágyból.
- Jess, kijönnél velem a parkba? Anya nem ér rá, egyedül meg nem enged el.
- Van más választásom? -sóhajtottam, miközben kikaptam a szekrényemből egy farmert, meg egy pólót.
- Nincs.-adta az egyszerű választ.
- Várj meg odalent! Felöltözök, utána bekapunk valamit, és indulhatunk, oké?
- Kösz Jess.-vigyorodott el, majd leugrott az ágyamról, és kiviharzott a szobámból. Én bementem a fürdőbe, gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, megfésülködtem, és tettem fel egy kis alap sminket. Miután mindennel végezetem leslattyogtam a lépcsőn, és bementem a konyhába, ahol anyu épp terített.
- Jó reggelt Csipkerózsika! -nézett rám, amikor leültem az asztalhoz.
- Neked is!
- Ash mondta, hogy el kéne vinni a parkba?
- Aha. Eszünk és megyünk is. Tényleg, ő most hol van?
- Kint van az udvaron.
- Megyek és szólok neki, hogy jöhet enni.
- Oké.-mondta, majd én fel is álltam az asztaltól, és kimentem az udvarra, ahol az öcsém éppen a kosárlabdát dobálta.
- Öcsi! Gyere enni! -szóltam neki. Ő azonnal eldobta a labdát, majd elkezdett rohanni. Amikor elfutott mellettem szinte majdnem fellökött.

- Mehetünk? -kérdezte Ash, miután megebédeltünk.
- Mehetünk.-mondtam, majd felálltam az asztaltól, és felvettem a cipőmet, meg a dzsekim, mivel kint kicsit hűvös volt.
- Várj! Hozom a labdámat is!
- Megvárlak a ház előtt.-mondtam, mire ő bólintott, majd kiment az udvarra megkeresni a labdáját, én pedig kimentem a ház elé. Mikor kiléptem az ajtón, láttam, hogy a szomszéd háznál költöztető autók álltak. Szóval valaki megvette ezt a bazi nagy házat. Biztos nem csórók.... Ekkor megpillantottam egy nagyon ismerős fiút, aki épp a házból jött ki. Nem tudtam hova rakni a szőke hajú srácot, de tudtam, hogy már láttam valahol. Miután ő bement egy hatalmas dobozzal a kezében, kijött egy másik srác. Ő is ismerős volt valahonnan. Fekete haja az ég felé meredt, mind a két karját tetoválások borították. Egy fekete pólót, és egy fekete farmert viselt, szintén fekete bakanccsal. Nem is rossz. Miután kivett egy dobozt a kocsiból, vissza indult a házhoz, ekkor felém fordult. Észre vette, hogy őt bámulom, így megállt egy pillanatra, rossz fiús vigyorát nekem lökte, majd végigmérte minden egyes porcikámat. Éreztem, hogy az arcom lángba borult, így gyorsan be kiabáltam az ajtón.-Ash, hol vagy már? -kiáltottam.
- Megyek! -kiabált vissza. Még utoljára a szomszéd ház felé pillantottam és láttam, hogy fekete hajú srácot most egy barna, göndör hajú váltotta fel.-Itt vagyok.-jelent meg mellettem Ash.
- Akkor indulhatunk végre?
- Igen. -bólintott, majd elindultunk. A parkhoz vezető utat gyalog tettük meg, Ash pedig egész végig pattogtatta a labdát maga mellett. A vége felé már kezdett az agyamra menni. A parkban kicsit fociztam Ash-sel, majd miután kifáradtunk -jobban mondva ÉN kifáradtam- lassan elindultunk haza.
Nem hiszem el! Már itt fekszek az ágyban, de nem tudok aludni, mert a drága, kedves új szomszédaink bulit csaptak. Mennyi lehet az idő? Már 23:23. Ilyenkor kívánni kell, nem? Na én akkor azt kívánom, bárcsak ne költözött volna a szomszédba ez az öt idióta! Hülye One Direction. Igen, anyu mondta, hogy ők telepedtek le a házba. Rohadt jó, mondhatom! Hogy lehet, hogy még 12 órája se foglalták el a házat, de máris bulit csapnak? S hogy lehet, hogy még ilyen nagy lármára nem jöttek ki a zsaruk? Ezt is nekem kell elintéznem? Gyorsan kikeltem az ágyból, felvettem a mamuszom, majd úgy ahogy voltam átrohantam a fiúkhoz. Amikor a ház elé értem a fekete hajút, Zaynt(?) pillantottam meg, miközben egy szőke bigével vonaglottak a falnál. Odaléptem hozzájuk, és megkocogtattam a srác vállát, mire ő kábult és flegma arccal nézett le rám.
- Mit akarsz Törpilla? Csak nem egy édes hármast? -végigmérte kezeslábas-mamuszos szerelésem, majd elnevette magát.-De előbb szabadulj meg ezektől a röhejes holmiktól! -vigyorgott rám, bennem pedig azonnal felment a pumpa.
- Mégis mit képzelsz magadról? Azt hiszed mindenki téged akar?! Szállj le a magaslóról! Csak azért jöttem, hogy megkérjelek titeket, hogy vegyétek lejjebb a hangerőt! -néztem fel rá.
- Nem hiszem, tudom! -kacsintott rám.-És majd meglátom, hogy mit tehetek ez ügyben.
- Remek! -morogtam orrom alatt. Megfordultam, majd elindultam haza. Már az út közepén voltam, amikor utánam szólt.
- Hé, Törpilla!
- Mi van? -fordultam meg.
- Ruha nélkül biztos jobban nézel ki! -mért végig pajkosan.
- Van nevem is, Seggfej! -kiabáltam vissza, majd bementem a házunkba.