Sziasztok! :)
Meghoztam a harmadik részt is....
Meghoztam a harmadik részt is....
Kinek mi a véleménye?? :)
Egész héten lehangolt, kedvtelen voltam. Még a sok meló a kávézóban sem tudta elvonni a figyelmem. Ott se voltam a toppon. Jack, a főnököm szóvá is tette. Félrehúzott a raktárba, két kezét a vállamra tette, majd megszólalt.
- Jessica! Mi van veled? Nem ismerek rád! Pedig én aztán nagyon jól ismerlek. Fejben valahol nagyon máshol jársz.-nézett rám aggódva.
- Sajnálom Jack, igen igazad van. Talán csak kimerültem. Tudod Ash-re vigyázni, anya állandóan dolgozik, aztán a szomszédba költözött egy sztárbanda...-sütöttem le a szemem.
- Miféle sztárbanda? -csodálkozott Jack.
- Csak a One Direction.-nyögtem hanyagul.
- Hmm, na várj! Ez még nekem is új! Öt srácból áll, ugye? És mostanság nagyon felkapottak?! -kérdezte.
- Igen.-motyogtam.
- Csak nem vagyok még olyan vén róka! -próbált viccelődni. Szerettem is érte. Amikor apu elhagyott minket és már kezdtem nagyobb lenni, beakartam segíteni anyunak, így akkor felvetődött, hogy olykor-olykor beugorhatnék segíteni, mert anyám nagyon jól ismeri Jack-et. Persze a férfi szívesen segített nekünk, mert tudta jól a hátterünket. Na meg aztán neki is jól jött a munkaerő kibővítése.
- Jess! Jess! -rázott fel hangja az elmélkedésből.
- Igen? -pislogtam nagyokat.
- Csak azt mondtam, hogy fújd ki és szedd össze magad, aztán sipirc melózni. Lia nem olyan ügyes, mint te. Meg aztán van még két órád. Holnap meg már úgyis hétvége lesz.-bátorított.
- Rendben. És köszönöm Jack!
- Mit is? -mosolygott.
- Hogy lelket öntesz belém.
- Ugyan, ez a dolga egy jó főnöknek! -kacsintott, majd magamra hagyott. Nekidőltem a hűvös falnak, mutató és hüvelykujjammal megdörzsöltem az orrnyergem, majd egy nagy sóhaj kíséretében mentem és tettem a dolgom.
- Jessica! Mi van veled? Nem ismerek rád! Pedig én aztán nagyon jól ismerlek. Fejben valahol nagyon máshol jársz.-nézett rám aggódva.
- Sajnálom Jack, igen igazad van. Talán csak kimerültem. Tudod Ash-re vigyázni, anya állandóan dolgozik, aztán a szomszédba költözött egy sztárbanda...-sütöttem le a szemem.
- Miféle sztárbanda? -csodálkozott Jack.
- Csak a One Direction.-nyögtem hanyagul.
- Hmm, na várj! Ez még nekem is új! Öt srácból áll, ugye? És mostanság nagyon felkapottak?! -kérdezte.
- Igen.-motyogtam.
- Csak nem vagyok még olyan vén róka! -próbált viccelődni. Szerettem is érte. Amikor apu elhagyott minket és már kezdtem nagyobb lenni, beakartam segíteni anyunak, így akkor felvetődött, hogy olykor-olykor beugorhatnék segíteni, mert anyám nagyon jól ismeri Jack-et. Persze a férfi szívesen segített nekünk, mert tudta jól a hátterünket. Na meg aztán neki is jól jött a munkaerő kibővítése.
- Jess! Jess! -rázott fel hangja az elmélkedésből.
- Igen? -pislogtam nagyokat.
- Csak azt mondtam, hogy fújd ki és szedd össze magad, aztán sipirc melózni. Lia nem olyan ügyes, mint te. Meg aztán van még két órád. Holnap meg már úgyis hétvége lesz.-bátorított.
- Rendben. És köszönöm Jack!
- Mit is? -mosolygott.
- Hogy lelket öntesz belém.
- Ugyan, ez a dolga egy jó főnöknek! -kacsintott, majd magamra hagyott. Nekidőltem a hűvös falnak, mutató és hüvelykujjammal megdörzsöltem az orrnyergem, majd egy nagy sóhaj kíséretében mentem és tettem a dolgom.
Zárás után gyorsan átöltöztem az utcai szerelésembe. Reggel nem vittem túlzásba: farmer shortot és türkiz csőtoppot kaptam magamra egy kockás tornacsukával, hajamat pedig szeretem természetesen kiengedve hagyni.
Elköszöntem Jack-től és Lia-tól, majd kiléptem a kávéház ajtaján a forró, nyárias napsütésbe, ami teljesen kiégette a retinámat. Tudtam, hogy kellett volna a napszemüvegem. Most semmit sem látok.
- Szia Jess! Mondd, hogy még nem zártatok be?! -hallottam egy ismerős hangot valahonnan. Amikor a látásom eléggé kitisztult, felismertem az utca túloldalán álló Harry-t, zsebre tett kézzel, arcán szomorú mosollyal.
- Harry! Téged is látni? De, legközelebb holnap reggel nyitunk! -vigyorogtam, majd átmentem az ő térfelére.
- Az klassz! Akkor holnap reggel nyolcra kérnék egy eszpresszót, mire jövök még meleg legyen! -vigyorgott, majd féloldalasan megölelt.
- Micsoda igények! Majd Lia-nak átküldöm sms-ben az infót.-mosolyogtam rá.
- Azt hittem te leszel.
- Neeeem, szabad hétvégés vagyok. Lia és Sam lesznek bent.-világosítottam fel.
- Ooh, hmm, akkor inkább kibírom kávé nélkül.-viccelődött.
- Ahogy gondolod! -belebokszoltam vállába.
- Viszont, ha nem zavar, hazakísérlek. Talán tudom hol laksz.-gondolkodott el.
- De genyó vagy Styles! -nyelveltem vele.
- Magácskának pedig mocskos a szája! -ezzel a lendülettel felkapott a vállára, fejem pedig a feneke mellett landolt.
- Eressz el, vagy elkiáltom magam, hogy hol szoktad hordani a bokszert! -adtam az ultimátumot.
- Ki is nézem belőled! -vágott komoly arcot.
- Kicsi a bors, de erős! -néztem fel rá.
- Hajjaaaj! -emelte fel kezeit.
A hazavezető utat végig hülyéskedtük. Kellemes és könnyed társaság Harry. Szinte az egész utca tőlünk zengett.
Már messziről láttam a házunkat, mikor Harry törte meg a csendet.
- Jess, mit csinálsz hétvégén? -nézett rám féloldalasan.
- Hát nincs konkrét tervem.-vontam vállat.-Miért?
- Azon gondolkoztam, hogy lenne-e kedved mozizni vagy valami.-megtorpantam.
- Mozizni? Veled? Ketten? -néztem rá furán.
- Igen, gondoltam megismerkedhetnénk jobban. Persze csak, ha nincs ellenedre.-pirult el.
- Hát nem is tudom... Talán alszom rá egyet és megkérdem anyut, hogy van-e terve nekem.-adtam az őszinte választ. Egy kicsit mintha megbántották volna szavaim, de gyorsan levetkőzte, majd felvette vigyorát.
- Persze! Nem is akarok semmit erőltetni.
- Rendben. Majd holnap átugrom és megadom a választ.-válaszoltam. További utat a házakig csendben tettük meg és mintha Harry is megváltozott volna. Jess, képzelődsz! Lefaroltunk a házunk előtt, majd a srác felé fordultam és felnéztem rá.-Köszönöm, hogy hazakísértél! -mosolyogtam.
- Nem tesz semmit.-megölelt. Elhúzódtam, majd ő is meg én is bementünk a házba. Lerúgtam a cipőm,majd megnyújtóztattam végtagjaim. A konyhában égett a villany. Épp indultam volna, amikor Ash belém futott.
- Hé kiskrapek, még a végén egyszer tényleg feldöntesz! -nyomtam egy puszit feje búbjára, majd összeborzoltam haját.
- Jess-nek fiúja van, Jess-nek fiúja van...-kántálta kisöcsém, én meg kiguvadt szemekkel néztem utána. Bementem a konyhába én is, ahol anyu a pultnál ült és vigyorgott.
- Ash látta, ahogy egy hosszú, barna, göndör hajú srác megölel! -mondta.
- Ja igen, Harry. Ő is a srácokkal költözött be.-válaszoltam.
- És? -húzogatta szemöldökét Ash a pult végéből.
- És nem a fiúm! Elhívott moziba.
- Na az szuper! Mit feleltél? -nézett rám anyám.
- Meggondolom.-már kezdte volna mondani, mikor félbeszakítottam.-Ne kezd, anyu! -sarkon fordultam és a lépcsőről még hallottam Ash dalolászását. Magamban azért jót mosolyogtam.
Beléptem a szobámba és már épp nekivetkőztem volna, de a függöny nem volt elhúzva. Odaléptem az ablakhoz, átpillantottam a túloldalra és kicsit meghökkentem, mert az egyik ablakban egy pucér női feneket láttam. Mikor már kezdtem észhez térni a pislákoló fényekben még kitudtam venni egy tetoválást, majd a fény kihunyt. Szerintetek mégis kinek a tetoválását láttam? Na kiét? Természetesen Mr. Zayn "Mindenkitmegfektetek" Malik tetkóit. Tehát még egy nőt sikerült az ágyába csábítania. Most nem tudom, hogy sajnáljam a csajt, vagy inkább kiröhögjem amiért volt olyan hülye, hogy bedőlt ennek a parasztnak. Gyors mozdulattal elhúztam a függönyt, megszabadultam a gönceimtől, lezuhanyoztam, majd befészkeltem magam az ágyba. Nyugodtabb voltam, de fogalmam sincs mit mondok holnap Harry-nek....
Elköszöntem Jack-től és Lia-tól, majd kiléptem a kávéház ajtaján a forró, nyárias napsütésbe, ami teljesen kiégette a retinámat. Tudtam, hogy kellett volna a napszemüvegem. Most semmit sem látok.
- Szia Jess! Mondd, hogy még nem zártatok be?! -hallottam egy ismerős hangot valahonnan. Amikor a látásom eléggé kitisztult, felismertem az utca túloldalán álló Harry-t, zsebre tett kézzel, arcán szomorú mosollyal.
- Harry! Téged is látni? De, legközelebb holnap reggel nyitunk! -vigyorogtam, majd átmentem az ő térfelére.
- Az klassz! Akkor holnap reggel nyolcra kérnék egy eszpresszót, mire jövök még meleg legyen! -vigyorgott, majd féloldalasan megölelt.
- Micsoda igények! Majd Lia-nak átküldöm sms-ben az infót.-mosolyogtam rá.
- Azt hittem te leszel.
- Neeeem, szabad hétvégés vagyok. Lia és Sam lesznek bent.-világosítottam fel.
- Ooh, hmm, akkor inkább kibírom kávé nélkül.-viccelődött.
- Ahogy gondolod! -belebokszoltam vállába.
- Viszont, ha nem zavar, hazakísérlek. Talán tudom hol laksz.-gondolkodott el.
- De genyó vagy Styles! -nyelveltem vele.
- Magácskának pedig mocskos a szája! -ezzel a lendülettel felkapott a vállára, fejem pedig a feneke mellett landolt.
- Eressz el, vagy elkiáltom magam, hogy hol szoktad hordani a bokszert! -adtam az ultimátumot.
- Ki is nézem belőled! -vágott komoly arcot.
- Kicsi a bors, de erős! -néztem fel rá.
- Hajjaaaj! -emelte fel kezeit.
A hazavezető utat végig hülyéskedtük. Kellemes és könnyed társaság Harry. Szinte az egész utca tőlünk zengett.
Már messziről láttam a házunkat, mikor Harry törte meg a csendet.
- Jess, mit csinálsz hétvégén? -nézett rám féloldalasan.
- Hát nincs konkrét tervem.-vontam vállat.-Miért?
- Azon gondolkoztam, hogy lenne-e kedved mozizni vagy valami.-megtorpantam.
- Mozizni? Veled? Ketten? -néztem rá furán.
- Igen, gondoltam megismerkedhetnénk jobban. Persze csak, ha nincs ellenedre.-pirult el.
- Hát nem is tudom... Talán alszom rá egyet és megkérdem anyut, hogy van-e terve nekem.-adtam az őszinte választ. Egy kicsit mintha megbántották volna szavaim, de gyorsan levetkőzte, majd felvette vigyorát.
- Persze! Nem is akarok semmit erőltetni.
- Rendben. Majd holnap átugrom és megadom a választ.-válaszoltam. További utat a házakig csendben tettük meg és mintha Harry is megváltozott volna. Jess, képzelődsz! Lefaroltunk a házunk előtt, majd a srác felé fordultam és felnéztem rá.-Köszönöm, hogy hazakísértél! -mosolyogtam.
- Nem tesz semmit.-megölelt. Elhúzódtam, majd ő is meg én is bementünk a házba. Lerúgtam a cipőm,majd megnyújtóztattam végtagjaim. A konyhában égett a villany. Épp indultam volna, amikor Ash belém futott.
- Hé kiskrapek, még a végén egyszer tényleg feldöntesz! -nyomtam egy puszit feje búbjára, majd összeborzoltam haját.
- Jess-nek fiúja van, Jess-nek fiúja van...-kántálta kisöcsém, én meg kiguvadt szemekkel néztem utána. Bementem a konyhába én is, ahol anyu a pultnál ült és vigyorgott.
- Ash látta, ahogy egy hosszú, barna, göndör hajú srác megölel! -mondta.
- Ja igen, Harry. Ő is a srácokkal költözött be.-válaszoltam.
- És? -húzogatta szemöldökét Ash a pult végéből.
- És nem a fiúm! Elhívott moziba.
- Na az szuper! Mit feleltél? -nézett rám anyám.
- Meggondolom.-már kezdte volna mondani, mikor félbeszakítottam.-Ne kezd, anyu! -sarkon fordultam és a lépcsőről még hallottam Ash dalolászását. Magamban azért jót mosolyogtam.
Beléptem a szobámba és már épp nekivetkőztem volna, de a függöny nem volt elhúzva. Odaléptem az ablakhoz, átpillantottam a túloldalra és kicsit meghökkentem, mert az egyik ablakban egy pucér női feneket láttam. Mikor már kezdtem észhez térni a pislákoló fényekben még kitudtam venni egy tetoválást, majd a fény kihunyt. Szerintetek mégis kinek a tetoválását láttam? Na kiét? Természetesen Mr. Zayn "Mindenkitmegfektetek" Malik tetkóit. Tehát még egy nőt sikerült az ágyába csábítania. Most nem tudom, hogy sajnáljam a csajt, vagy inkább kiröhögjem amiért volt olyan hülye, hogy bedőlt ennek a parasztnak. Gyors mozdulattal elhúztam a függönyt, megszabadultam a gönceimtől, lezuhanyoztam, majd befészkeltem magam az ágyba. Nyugodtabb voltam, de fogalmam sincs mit mondok holnap Harry-nek....
*
Reggel mikor kinyitottam a szemem ránéztem a telefonomra és láttam, hogy már 11 óra is elmúlt. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, belebújtam a mamuszomba, majd még félálomban leslattyogtam a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt. Mikor beléptem láttam, hogy anyu épp főz. Az illatokból kivéve a kedvencemet csinálta, milánóit.
- Örülök, hogy felkeltél kincsem.-mosolygott rám anyu.
- Jó az illata! -utaltam az ételre.
- Köszi! Milánóit főzök.
- Az illatokból már rájöttem.
- Na és, hogy döntöttél? Elmész Harry-vel mozizni? -kíváncsiskodott.
- Hát...ha nem adsz semmilyen melót, akkor igen.-válaszoltam, miközben leültem az asztalhoz.
- Semmi dolgod nincs ma.-vigyorgott sunyin.
- Lenne, csak inkább nem mondod, ugye? Alig várod, hogy találjak magamnak egy pasit, és úgy vagy vele, hogy minden alkalmat meg kell ragadnom, nem de?
- Ennyire egyértelmű?
- Nem, csak az anyám vagy és már ismerlek egy ideje.-mondtam, mire ő elkezdett nevetni.
- Szóval, akkor elmész?
- El. Kicsit összebarátkozom vele.
- Nagyon helyes! -bólintott.
- Mármint mi? -reggel még nem fog annyira az agyam.
- Az amire jutottál. De Harry is jóképű srác.-kacsintott rám.
- Istenem, anyu! -emeltem a plafon felé a tekintetem.
- Hallom, randizni fogsz.-ütötte meg fülemet öcsém csilingelő, édes hangja.
- Neked is jó reggelt! -borzoltam össze haját, amikor elment mellettem.
- Szóval? Randi? A tegnapi, göndör sráccal?
- Nem randi! Csak megnézünk egy filmet.
- Jess! Már nem vagyok pisis! Tudom mi az, hogy randi! -húzta fel egyik szemöldökét Ash, közben pedig hadonászott a kezeivel. Irtó édes volt.
- Nekem pisis vagy, és az is maradsz Törpe! -Törpe....Törpilla....Zayn. Soha többet nem hívom így Ash-t.
- Ash, ne piszkáld a nővéred! Inkább segítsetek tálalni! -szólt közbe anyám. Én kivettem három tányért a szekrényből, Ash pedig a villákat hozta.
Miután megebédeltünk én úgy döntöttem, hogy felmegyek a szobámba és rendbe szedem magam. Kikaptam a szekrényemből egy kockás inget meg egy farmert, majd bementem a fürdőbe, és gyorsan lezuhanyoztam. Miután ez megvolt, felkaptam a felsőmet meg a farmert. Mivel az ing egy kicsit nagy volt rám, így megkötöttem az alját. Tettem fel egy kis alapozót, szempillaspirált meg szemhéjtust, majd megfésülködtem. Most nem kötöttem össze a hajam. Inkább kiengedve hagytam szőke tincseimet. Ahogy ezzel is végeztem, becsúsztattam a mobilom a zsebembe, majd lerohantam a lépcsőn. Amint leértem, gyorsan belebújtam a tornacipőmbe és felkaptam a kulcsomat.
- Elmentem, majd jövök! Telefonon elértek, ha van valami! -kiabáltam anyuéknak, majd a választ meg sem várva kirontottam az ajtón. Átsiettem az úton, majd a srácok házához indultam. Amikor az ajtóba értem épp megakartam nyomni a csengőt, amikor is motoszkálást hallottam a túloldalról, pár pillanat múlva pedig kivágódott az ajtó, majd két barna szempárba ütköztem. Kicsit mintha zavarba jöttem volna, amikor megláttam Zayn csupasz felsőtestét. Miért jövök tőle zavarba?????? Mikor vissza felnéztem kómás arcára -gondolom most kelt fel- láttam rajta, hogy ő is meglepődött.
- Törpilla! -nyögte végül álmos hangon a nevem. Ebben a pillanatban pedig megjelent mögötte egy hosszú, barna hajú lány. Elég dekoratív csaj volt tény és való, de nem bírtam megálljt parancsolni a nagy pofámnak.
- Áh, szóval a te fenekedet láttam este az ablakból! -néztem a lányra, akinek azonnal pírba borult az arca.
- Mi van Törpilla, csak nem a csajok érdekelnek? -jelent meg Zayn arcán az a jól ismert perverz vigyor.
- Nálad még ők is jobban érdekelnek. Bár elég fura lenne a dolog. A csajok érdekelnek, de pont most lesz randim egy kedves sráccal.-néztem Zayn szemeibe. Hirtelen lefagyott az arcáról az a perverz mosoly és teljesen más lett az egész srác. Hogy miben lett más? Ne kérdezzétek, mert nem tudnám megmagyarázni. Nem mozdult, nem szólalt meg, csak bámult rám.-Ha nem bánod, akkor én most bemennék. Vár rám valaki odabent.-mondtam, majd Zayn mellett belógtam az ajtón. A pofám még mindig nem akart csendben maradni, így hátra fordultam. A csaj épp ekkor lépett oda Zayn-hez és megcsókolták egymást.-Ja, amúgy én a helyedben kivizsgáltatnám magam.-néztem a lányra.-Zayn minden este másik csajt csalogat be az ágyába, szóval már tuti, hogy össze szedett valami fertőzést! -mondtam, mire Zayn félig-meddig hátra nézett és megrázta egy kicsit a fejét, majd vissza fordult a lányhoz. Megvártam Zayn-t míg nyálcserét folytat a csajjal, majd amikor végeztek becsukta az ajtót és felém vette az irányt.
- Te féltékeny vagy.-állapította meg vigyorogva.
- Dehogy vagyok féltékeny! -tiltakoztam, miközben ő felém tornyosult magas alakjával.-Én csak a tényeket mondtam.-vontam meg a vállam, mire ő elkezdett nevetni.
- Ha csak azért jöttél, hogy csináljunk egy kis páros izzadást, akkor azt mondhattad volna Shara előtt is. Nem vagyunk együtt, szóval nem zavarta volna sem őt, sem pedig engem.-vigyorgott rám kajánul.
- Ha te lennél az utolsó pasi ezen az elcseszett Földön, még akkor sem feküdnék le veled! -sziszegtem a fogaim közt, mire ő ismét felnevetett.-Hol vannak a srácok? -kérdeztem.
- Harry interjút ad egy újságnak, de szerintem lassan hazaér, a többiek meg elmentek valahova kajálni. Úgyhogy miénk az egész ház.-kacsintott rám.-Így az sem lesz baj, ha hangos leszel.
- Na én léptem! -morogtam orrom alatt, mintha meg sem hallottam volna az utolsó két mondatát.-Mondd meg Harry-nek, hogy kerestem! -mondtam, majd sarkon fordultam.
- Miért keresed te Harry-t? -nézett rám furán.
- Megakartam tőle kérdezni, hogy akkor mikor indulunk meg, hogy hova megyünk.
- Hova mennétek? -vonta fel mind két szemöldökét.
- Mondtam, hogy egy kedves sráccal lesz randim.
- Randid lesz Harry-vel? -kerekedtek ki szemei.
- Igen. Talán baj? -húztam fel az egyik szemöldököm. Zayn nem szólt semmit, csak ugyanúgy bámult rám, mint az előbb az ajtóban. Hirtelen azt vettem észre, hogy állkapcsa picit megfeszült, keze pedig ökölbe szorult. Ezzel meg mi van? -Mi van Malik, csak nem féltékeny vagy? -vigyorogtam rá. Ekkor észbe kapott, kezei ellágyultak.
- Ki, én? Harry-re? Ch, ugyan már! -nevetett fel, de hallani lehetett, hogy ez a nevetés erőltetett volt egy kicsi.
- Aha.... Ha te mondod.-sóhajtottam. Egy ideig még Zayn nem szólt egy szót sem, csak nézett rám, majd amikor ezt megelégeltem, úgy döntöttem, hogy haza megyek.- Na jó, akkor én most megyek.-mondtam, majd elindultam az ajtó felé.
- Várj, Jess! -kapott a csuklóm után. Lenéztem csuklómra, amit hatalmas tenyere körbe fogott, majd felnéztem rá.
- Te Jess-nek szólítottál?
- Igen. Baj?
- Nem. Csak már megszoktam a Törpillát.
- Azt hittem, hogy azt nem szereted.-mosolygott rám.
- Nem is! De azt hittem, hogy te életem végéig Törpillának fogsz hívni.
- Ha szeretnéd, akkor életed végéig annak foglak hívni.
- Ahogy érzed. Nekem már mindegy.-vontam meg a vállam.-De mit szeretnél? Miért állítottál meg?
- Nem kérsz egy...kávét vagy valamit?
- Nem, köszi. Majd otthon iszok.
- Megvárhatnád itt Harry-t. Addig pedig beszélgethetnénk egy kicsit.
- Beszélgetni? Veled? -húztam fel az egyik szemöldököm.
- Igen, miért?
- Kösz, de nem.-húztam ki kezem markából.-Most nincs kedvem veszekedni sem pedig a hülye megjegyzéseidet hallgatni.
- Esküszöm, hogy most normális leszek! -tette jobb kezét a szívére, balt pedig felemelte.
- Biztos?
- Biztos.-mosolyogva bólintott egyet.
- Hát jó! -sóhajtottam.-Akkor add azt a kávét!
- Gyere! -mondta mosolyogva, majd gyengéden megfogta kezem. Bőröm érintése alatt bizseregni kezdett és jóleső libabőr futott át rajtam. Mikor beértünk a konyhába leültetett az asztalhoz, majd öntött nekem, majd magának kávét.-Hogy iszod? -nézett hátra.
- Két kanál cukorral.
- Tej?
- Jöhet, de nem olyan sok.-válaszoltam. Bólintott egyet, majd vissza fordult a pult felé. Miközben háttal volt nekem, szemem akarva-akaratlan a fenekére csúszott. Nem is olyan rossz. Ismertem be magamnak.
- És....hogy hogy Harry-vel fogsz randizni? -kérdezte, mikor már az asztalnál iszogattuk a kávénkat.
- Tegnap elhívott moziba, hogy kicsit össze ismerkedjünk.
- Moziba? Én nem oda vittelek volna.
- Miért? Nem szereted a mozikat?
- Nem az, hogy nem szeretem, csak egy moziban, hogy lehet ismerkedni, amikor a film alatt végig kussban kell lenni?
- Az oda vezető útig kell ismerkedni, a film alatt meg hozzábújni a sráchoz, vissza felé meg már kézen fogva kell hazajönni.
- És akkor te most ugyan ezt akarod Harry-vel is? -vigyorgott.
- Az ismerkedős részét igen. Utána meg majd meglátjuk.
- Értem.-mosolygott.
- Na és te? Mi van a csajokkal? -kérdeztem, majd kortyoltam egyet a bögréből.
- Semmi. Nincs senkim. Még nem találtam meg az igazit.-dőlt hátra a széken.
- És nem is akarod?
- De, szeretném. Csak valahogy nem megy.
- Nem kellene minden este másik csajt felhoznod, és nem kéne bunkón viselkedned.
- Most sem vagyok bunkó. Vagy igen?
- Nem, most nem, ami igazából meg is lepett. De ez a Zayn sokkal szimpatikusabb. Ha mindig ilyen kómás lennél, akkor akár még jóban is lehetnénk.
- Tudod...nem voltam én mindig ilyen paraszt.
- Őszinte legyek? Ezt most nehezen hiszem el.
- Pedig tényleg nem voltam az.
- Akkor miért lettél ilyen?
- Páréve fordultam ki önmagamból. Történt velem ez-az, sok hülyeséget csináltam, amit már milliószor megbántam. Na meg aztán mindenki azt mondogatta, hogy én vagyok a bradfordi rossz fiú. Kezdett belőle elegem lenni. Úgy voltam vele, hogy ha azt akarják, hogy rossz fiú legyek, akkor az leszek. És ezek szerint az is lettem.
- Szerintem nem vagy te annyira rossz ember. Csak meg kéne tanulnod viselkedni.
- Azért mondod ezt, mert fogalmad sincs az én múltamról.-mosolygott rám szomorúan.
- És nem is szeretnéd elmondani?
- Nem! -kontrázott rá azonnal.-Elég ha a fiúk tudják.
- Anyukádék sem tudnak róla?
- Az egyik feléről tudnak. Ami nem annyira sötét. De a durvábbikról fogalmuk sincs. De ne is beszéljünk erről többet, jó?
- Rendben.
- Inkább mesélj magadról!
- Mit?
- Bármit! Amit elszeretnél nekem mondani.
- Hát...19 éves vagyok....van egy öcsém, Ashton...
- Akkor neki kiabáltál, amikor legelőször megláttalak.-vágott közbe mosolyogva.
- Igen.-bólintottam, és én is eleresztettem egy apró mosolyt.-Apám 10 éves koromban lelépett. Most, ha minden igaz, akkor New York-ban él, de azt sem tudom, hogy él-e még.
- Miért lépett le? Persze, csak ha szabad tudnom.
- Én sem tudom. De őszintén szólva, már nem is nagyon érdekel. Szarban hagyott minket, Ash apa nélkül nő fel, én úgyszintén nélküle nőttem fel.... Egyedül csak az fáj, hogy én voltam apuci pici hercegnője, most meg már szarik a fejemre. Szerintem, ha most elmenne mellettem az utcán, észre sem venne. Azt sem tudná, hogy ki vagyok. Nem volt mellettem, amikor szükségem lett volna rá. Nekem is történt pár dolog az életemben, amit még mai napig nem tudok elfelejteni, sokszor rémálmok is gyötörnek ez miatt, és apa akkor sem volt ott, hogy megvédjen.
- Mi történt? -kérdezte lágy hangon.
- Erről meg én nem szeretnék beszélni.-eresztettem el egy szomorú mosolyt, mire ő csak megértően bólintott egyet.-Szóval....nekem sincs valami fényes múltam.
- Sajnálom.-suttogta.
- Nem kell.-mosolyogtam rá.-Itt vagyok, még élek, és szerintem ez a lényeg.
- Még jó, hogy élsz! Ha nem lennél, akkor nem tudnék kit csesztetni és nem lenne olyan lány, aki így a szemembe mondaná a dolgokat, aki elküldene a francba nap, mint nap.
- Ezzel most azt akarod mondani, hogy tetszik az, amikor elküldelek melegebb éghajlatra? -néztem rá furán.
- Valami olyasmi.-nevetett.-Lehet, hogy pici vagy, de nagyon nagy szád van.
- Ha nem tetszik, akkor nem kell velem foglalkozni!
- Pont erről beszéltem! -nevetett fel ismét.
- Ez van! -vontam meg a vállaim.-Nem tudod, hogy Harry kb. mikor ér haza? -kérdeztem pár másodperc után. Ekkor Zayn arcáról hirtelen eltűnt a mosoly.
- Nem.
- Remek! -sóhajtottam.
- Szerintem Harry nem hozzád való! -mondta Zayn halálos komolysággal arcán. Ezzel vissza tért bunkó oldala. Pedig már tényleg azt hittem, hogy jó fej srác.
- Mi? -néztem rá csodálkozva.
- Szerintem ő nem az a fiú, aki téged hosszú távon érdekelni tudna.-nézett mélyen a szemembe.
- Miért, akkor szerinted ki tudna? -álltam tekintetét. Már szóra nyitotta volna száját, mikor ajtó nyitódást, majd később csapódást hallottunk. Mind ketten elkaptuk tekintetünket.
- Zaaayn? Itthon vagy? -hallottam meg Louis hangját.
- Biztos még a csajt döngeti! -ez volt Harry.
- Hahaha, az lehet! -vihogott Niall.
- Tuti fix! -kontrázott Liam. Mikor beléptek az előszobába mind a négy srác tátott szájjal lesett, mint a halak. Harry tért először észhez.
- Szia, Jess! -jött oda hozzám, majd felálltam és megöleltük egymást.
- Szia, Harry! Sziasztok srácok! -intettem a három ledöbbent srácnak, majd elkezdtem nevetni. Zayn még mindig ott ült, majd észbe kapott, felállt és odaszólt a srácoknak.
- Kösz, fiúk! -azzal ott hagyott minket. Néztem utána, majd Harry hangja rángatott vissza.
- Na akkor, hogy döntöttél? -mosolygott rám.
- Miben? -kurjantottak a fiúk, mikor észhez tértek.
- Elhívtam Jess-t randizni.-mondta.
- Én pedig igent mondok.-mosolyogtam rá. Már csak magam miatt is és azért, mert Harry rendes srácnak tűnik, Zayn pedig bekaphatja!
- Örülök, hogy felkeltél kincsem.-mosolygott rám anyu.
- Jó az illata! -utaltam az ételre.
- Köszi! Milánóit főzök.
- Az illatokból már rájöttem.
- Na és, hogy döntöttél? Elmész Harry-vel mozizni? -kíváncsiskodott.
- Hát...ha nem adsz semmilyen melót, akkor igen.-válaszoltam, miközben leültem az asztalhoz.
- Semmi dolgod nincs ma.-vigyorgott sunyin.
- Lenne, csak inkább nem mondod, ugye? Alig várod, hogy találjak magamnak egy pasit, és úgy vagy vele, hogy minden alkalmat meg kell ragadnom, nem de?
- Ennyire egyértelmű?
- Nem, csak az anyám vagy és már ismerlek egy ideje.-mondtam, mire ő elkezdett nevetni.
- Szóval, akkor elmész?
- El. Kicsit összebarátkozom vele.
- Nagyon helyes! -bólintott.
- Mármint mi? -reggel még nem fog annyira az agyam.
- Az amire jutottál. De Harry is jóképű srác.-kacsintott rám.
- Istenem, anyu! -emeltem a plafon felé a tekintetem.
- Hallom, randizni fogsz.-ütötte meg fülemet öcsém csilingelő, édes hangja.
- Neked is jó reggelt! -borzoltam össze haját, amikor elment mellettem.
- Szóval? Randi? A tegnapi, göndör sráccal?
- Nem randi! Csak megnézünk egy filmet.
- Jess! Már nem vagyok pisis! Tudom mi az, hogy randi! -húzta fel egyik szemöldökét Ash, közben pedig hadonászott a kezeivel. Irtó édes volt.
- Nekem pisis vagy, és az is maradsz Törpe! -Törpe....Törpilla....Zayn. Soha többet nem hívom így Ash-t.
- Ash, ne piszkáld a nővéred! Inkább segítsetek tálalni! -szólt közbe anyám. Én kivettem három tányért a szekrényből, Ash pedig a villákat hozta.
Miután megebédeltünk én úgy döntöttem, hogy felmegyek a szobámba és rendbe szedem magam. Kikaptam a szekrényemből egy kockás inget meg egy farmert, majd bementem a fürdőbe, és gyorsan lezuhanyoztam. Miután ez megvolt, felkaptam a felsőmet meg a farmert. Mivel az ing egy kicsit nagy volt rám, így megkötöttem az alját. Tettem fel egy kis alapozót, szempillaspirált meg szemhéjtust, majd megfésülködtem. Most nem kötöttem össze a hajam. Inkább kiengedve hagytam szőke tincseimet. Ahogy ezzel is végeztem, becsúsztattam a mobilom a zsebembe, majd lerohantam a lépcsőn. Amint leértem, gyorsan belebújtam a tornacipőmbe és felkaptam a kulcsomat.
- Elmentem, majd jövök! Telefonon elértek, ha van valami! -kiabáltam anyuéknak, majd a választ meg sem várva kirontottam az ajtón. Átsiettem az úton, majd a srácok házához indultam. Amikor az ajtóba értem épp megakartam nyomni a csengőt, amikor is motoszkálást hallottam a túloldalról, pár pillanat múlva pedig kivágódott az ajtó, majd két barna szempárba ütköztem. Kicsit mintha zavarba jöttem volna, amikor megláttam Zayn csupasz felsőtestét. Miért jövök tőle zavarba?????? Mikor vissza felnéztem kómás arcára -gondolom most kelt fel- láttam rajta, hogy ő is meglepődött.
- Törpilla! -nyögte végül álmos hangon a nevem. Ebben a pillanatban pedig megjelent mögötte egy hosszú, barna hajú lány. Elég dekoratív csaj volt tény és való, de nem bírtam megálljt parancsolni a nagy pofámnak.
- Áh, szóval a te fenekedet láttam este az ablakból! -néztem a lányra, akinek azonnal pírba borult az arca.
- Mi van Törpilla, csak nem a csajok érdekelnek? -jelent meg Zayn arcán az a jól ismert perverz vigyor.
- Nálad még ők is jobban érdekelnek. Bár elég fura lenne a dolog. A csajok érdekelnek, de pont most lesz randim egy kedves sráccal.-néztem Zayn szemeibe. Hirtelen lefagyott az arcáról az a perverz mosoly és teljesen más lett az egész srác. Hogy miben lett más? Ne kérdezzétek, mert nem tudnám megmagyarázni. Nem mozdult, nem szólalt meg, csak bámult rám.-Ha nem bánod, akkor én most bemennék. Vár rám valaki odabent.-mondtam, majd Zayn mellett belógtam az ajtón. A pofám még mindig nem akart csendben maradni, így hátra fordultam. A csaj épp ekkor lépett oda Zayn-hez és megcsókolták egymást.-Ja, amúgy én a helyedben kivizsgáltatnám magam.-néztem a lányra.-Zayn minden este másik csajt csalogat be az ágyába, szóval már tuti, hogy össze szedett valami fertőzést! -mondtam, mire Zayn félig-meddig hátra nézett és megrázta egy kicsit a fejét, majd vissza fordult a lányhoz. Megvártam Zayn-t míg nyálcserét folytat a csajjal, majd amikor végeztek becsukta az ajtót és felém vette az irányt.
- Te féltékeny vagy.-állapította meg vigyorogva.
- Dehogy vagyok féltékeny! -tiltakoztam, miközben ő felém tornyosult magas alakjával.-Én csak a tényeket mondtam.-vontam meg a vállam, mire ő elkezdett nevetni.
- Ha csak azért jöttél, hogy csináljunk egy kis páros izzadást, akkor azt mondhattad volna Shara előtt is. Nem vagyunk együtt, szóval nem zavarta volna sem őt, sem pedig engem.-vigyorgott rám kajánul.
- Ha te lennél az utolsó pasi ezen az elcseszett Földön, még akkor sem feküdnék le veled! -sziszegtem a fogaim közt, mire ő ismét felnevetett.-Hol vannak a srácok? -kérdeztem.
- Harry interjút ad egy újságnak, de szerintem lassan hazaér, a többiek meg elmentek valahova kajálni. Úgyhogy miénk az egész ház.-kacsintott rám.-Így az sem lesz baj, ha hangos leszel.
- Na én léptem! -morogtam orrom alatt, mintha meg sem hallottam volna az utolsó két mondatát.-Mondd meg Harry-nek, hogy kerestem! -mondtam, majd sarkon fordultam.
- Miért keresed te Harry-t? -nézett rám furán.
- Megakartam tőle kérdezni, hogy akkor mikor indulunk meg, hogy hova megyünk.
- Hova mennétek? -vonta fel mind két szemöldökét.
- Mondtam, hogy egy kedves sráccal lesz randim.
- Randid lesz Harry-vel? -kerekedtek ki szemei.
- Igen. Talán baj? -húztam fel az egyik szemöldököm. Zayn nem szólt semmit, csak ugyanúgy bámult rám, mint az előbb az ajtóban. Hirtelen azt vettem észre, hogy állkapcsa picit megfeszült, keze pedig ökölbe szorult. Ezzel meg mi van? -Mi van Malik, csak nem féltékeny vagy? -vigyorogtam rá. Ekkor észbe kapott, kezei ellágyultak.
- Ki, én? Harry-re? Ch, ugyan már! -nevetett fel, de hallani lehetett, hogy ez a nevetés erőltetett volt egy kicsi.
- Aha.... Ha te mondod.-sóhajtottam. Egy ideig még Zayn nem szólt egy szót sem, csak nézett rám, majd amikor ezt megelégeltem, úgy döntöttem, hogy haza megyek.- Na jó, akkor én most megyek.-mondtam, majd elindultam az ajtó felé.
- Várj, Jess! -kapott a csuklóm után. Lenéztem csuklómra, amit hatalmas tenyere körbe fogott, majd felnéztem rá.
- Te Jess-nek szólítottál?
- Igen. Baj?
- Nem. Csak már megszoktam a Törpillát.
- Azt hittem, hogy azt nem szereted.-mosolygott rám.
- Nem is! De azt hittem, hogy te életem végéig Törpillának fogsz hívni.
- Ha szeretnéd, akkor életed végéig annak foglak hívni.
- Ahogy érzed. Nekem már mindegy.-vontam meg a vállam.-De mit szeretnél? Miért állítottál meg?
- Nem kérsz egy...kávét vagy valamit?
- Nem, köszi. Majd otthon iszok.
- Megvárhatnád itt Harry-t. Addig pedig beszélgethetnénk egy kicsit.
- Beszélgetni? Veled? -húztam fel az egyik szemöldököm.
- Igen, miért?
- Kösz, de nem.-húztam ki kezem markából.-Most nincs kedvem veszekedni sem pedig a hülye megjegyzéseidet hallgatni.
- Esküszöm, hogy most normális leszek! -tette jobb kezét a szívére, balt pedig felemelte.
- Biztos?
- Biztos.-mosolyogva bólintott egyet.
- Hát jó! -sóhajtottam.-Akkor add azt a kávét!
- Gyere! -mondta mosolyogva, majd gyengéden megfogta kezem. Bőröm érintése alatt bizseregni kezdett és jóleső libabőr futott át rajtam. Mikor beértünk a konyhába leültetett az asztalhoz, majd öntött nekem, majd magának kávét.-Hogy iszod? -nézett hátra.
- Két kanál cukorral.
- Tej?
- Jöhet, de nem olyan sok.-válaszoltam. Bólintott egyet, majd vissza fordult a pult felé. Miközben háttal volt nekem, szemem akarva-akaratlan a fenekére csúszott. Nem is olyan rossz. Ismertem be magamnak.
- És....hogy hogy Harry-vel fogsz randizni? -kérdezte, mikor már az asztalnál iszogattuk a kávénkat.
- Tegnap elhívott moziba, hogy kicsit össze ismerkedjünk.
- Moziba? Én nem oda vittelek volna.
- Miért? Nem szereted a mozikat?
- Nem az, hogy nem szeretem, csak egy moziban, hogy lehet ismerkedni, amikor a film alatt végig kussban kell lenni?
- Az oda vezető útig kell ismerkedni, a film alatt meg hozzábújni a sráchoz, vissza felé meg már kézen fogva kell hazajönni.
- És akkor te most ugyan ezt akarod Harry-vel is? -vigyorgott.
- Az ismerkedős részét igen. Utána meg majd meglátjuk.
- Értem.-mosolygott.
- Na és te? Mi van a csajokkal? -kérdeztem, majd kortyoltam egyet a bögréből.
- Semmi. Nincs senkim. Még nem találtam meg az igazit.-dőlt hátra a széken.
- És nem is akarod?
- De, szeretném. Csak valahogy nem megy.
- Nem kellene minden este másik csajt felhoznod, és nem kéne bunkón viselkedned.
- Most sem vagyok bunkó. Vagy igen?
- Nem, most nem, ami igazából meg is lepett. De ez a Zayn sokkal szimpatikusabb. Ha mindig ilyen kómás lennél, akkor akár még jóban is lehetnénk.
- Tudod...nem voltam én mindig ilyen paraszt.
- Őszinte legyek? Ezt most nehezen hiszem el.
- Pedig tényleg nem voltam az.
- Akkor miért lettél ilyen?
- Páréve fordultam ki önmagamból. Történt velem ez-az, sok hülyeséget csináltam, amit már milliószor megbántam. Na meg aztán mindenki azt mondogatta, hogy én vagyok a bradfordi rossz fiú. Kezdett belőle elegem lenni. Úgy voltam vele, hogy ha azt akarják, hogy rossz fiú legyek, akkor az leszek. És ezek szerint az is lettem.
- Szerintem nem vagy te annyira rossz ember. Csak meg kéne tanulnod viselkedni.
- Azért mondod ezt, mert fogalmad sincs az én múltamról.-mosolygott rám szomorúan.
- És nem is szeretnéd elmondani?
- Nem! -kontrázott rá azonnal.-Elég ha a fiúk tudják.
- Anyukádék sem tudnak róla?
- Az egyik feléről tudnak. Ami nem annyira sötét. De a durvábbikról fogalmuk sincs. De ne is beszéljünk erről többet, jó?
- Rendben.
- Inkább mesélj magadról!
- Mit?
- Bármit! Amit elszeretnél nekem mondani.
- Hát...19 éves vagyok....van egy öcsém, Ashton...
- Akkor neki kiabáltál, amikor legelőször megláttalak.-vágott közbe mosolyogva.
- Igen.-bólintottam, és én is eleresztettem egy apró mosolyt.-Apám 10 éves koromban lelépett. Most, ha minden igaz, akkor New York-ban él, de azt sem tudom, hogy él-e még.
- Miért lépett le? Persze, csak ha szabad tudnom.
- Én sem tudom. De őszintén szólva, már nem is nagyon érdekel. Szarban hagyott minket, Ash apa nélkül nő fel, én úgyszintén nélküle nőttem fel.... Egyedül csak az fáj, hogy én voltam apuci pici hercegnője, most meg már szarik a fejemre. Szerintem, ha most elmenne mellettem az utcán, észre sem venne. Azt sem tudná, hogy ki vagyok. Nem volt mellettem, amikor szükségem lett volna rá. Nekem is történt pár dolog az életemben, amit még mai napig nem tudok elfelejteni, sokszor rémálmok is gyötörnek ez miatt, és apa akkor sem volt ott, hogy megvédjen.
- Mi történt? -kérdezte lágy hangon.
- Erről meg én nem szeretnék beszélni.-eresztettem el egy szomorú mosolyt, mire ő csak megértően bólintott egyet.-Szóval....nekem sincs valami fényes múltam.
- Sajnálom.-suttogta.
- Nem kell.-mosolyogtam rá.-Itt vagyok, még élek, és szerintem ez a lényeg.
- Még jó, hogy élsz! Ha nem lennél, akkor nem tudnék kit csesztetni és nem lenne olyan lány, aki így a szemembe mondaná a dolgokat, aki elküldene a francba nap, mint nap.
- Ezzel most azt akarod mondani, hogy tetszik az, amikor elküldelek melegebb éghajlatra? -néztem rá furán.
- Valami olyasmi.-nevetett.-Lehet, hogy pici vagy, de nagyon nagy szád van.
- Ha nem tetszik, akkor nem kell velem foglalkozni!
- Pont erről beszéltem! -nevetett fel ismét.
- Ez van! -vontam meg a vállaim.-Nem tudod, hogy Harry kb. mikor ér haza? -kérdeztem pár másodperc után. Ekkor Zayn arcáról hirtelen eltűnt a mosoly.
- Nem.
- Remek! -sóhajtottam.
- Szerintem Harry nem hozzád való! -mondta Zayn halálos komolysággal arcán. Ezzel vissza tért bunkó oldala. Pedig már tényleg azt hittem, hogy jó fej srác.
- Mi? -néztem rá csodálkozva.
- Szerintem ő nem az a fiú, aki téged hosszú távon érdekelni tudna.-nézett mélyen a szemembe.
- Miért, akkor szerinted ki tudna? -álltam tekintetét. Már szóra nyitotta volna száját, mikor ajtó nyitódást, majd később csapódást hallottunk. Mind ketten elkaptuk tekintetünket.
- Zaaayn? Itthon vagy? -hallottam meg Louis hangját.
- Biztos még a csajt döngeti! -ez volt Harry.
- Hahaha, az lehet! -vihogott Niall.
- Tuti fix! -kontrázott Liam. Mikor beléptek az előszobába mind a négy srác tátott szájjal lesett, mint a halak. Harry tért először észhez.
- Szia, Jess! -jött oda hozzám, majd felálltam és megöleltük egymást.
- Szia, Harry! Sziasztok srácok! -intettem a három ledöbbent srácnak, majd elkezdtem nevetni. Zayn még mindig ott ült, majd észbe kapott, felállt és odaszólt a srácoknak.
- Kösz, fiúk! -azzal ott hagyott minket. Néztem utána, majd Harry hangja rángatott vissza.
- Na akkor, hogy döntöttél? -mosolygott rám.
- Miben? -kurjantottak a fiúk, mikor észhez tértek.
- Elhívtam Jess-t randizni.-mondta.
- Én pedig igent mondok.-mosolyogtam rá. Már csak magam miatt is és azért, mert Harry rendes srácnak tűnik, Zayn pedig bekaphatja!


kövi részt kérlek !!!:))))
VálaszTörlésmost találtam rá a blogodra hát beleszerettem <3 istenien irsz ! ne hagyd abba ! :):)
VálaszTörlésKöszönöm szépen mindenkinek :) örülök, hogy tetszik :)
VálaszTörlésIgyekszem a következő résszel ;) :*
mikor hozod a következő részt??
VálaszTörlésMár dolgozom rajta :) A fele már készen szóval, szóval maximum hétfőn vagy kedden már fent is lesz az új rész :)
Törlés