2015. július 26., vasárnap

7. rész

Sziasztok!! :)
Először is ne haragudjatok ez miatt a pár nap csúszás miatt, de (őszinte leszek) az ötlet megvolt, csak megfogalmazni volt kicsit nehéz a dolgokat... Aztán a mai nap folyamán egy gyökér, holdkóros, buzernyák szomszéd miatt elment az egész utcában az áram (bocsánat a szó használatért)... És mikor történt mindez? Természetesen akkor, amikor már írtam az új részt... -.-
Szóval bocsánat, hogy ilyen rövid lett :/
Viszont most már itt van, elkészült, úgyhogy fogadjátok sooook-sok szeretettel :3
Ui.: kérhetné(n)k véleményt? :3 ♥
(Igen...egy bizonyos részt a This Is Us-ból vettem)



Másnap reggel Harryvel a megbeszélt helyen és időben elindultunk a legközelebbi bevásárló központba.
Miután Harry leparkolt az autóval, kiszálltunk, majd elindultunk az üzlet felé. Ahogy az ajtóba értünk, Harry udvariasan kinyitotta azt előttem és előreengedett. Mikor beléptünk, a körülöttünk lévő emberek elkezdtek minket bámulni. Egyszer csak az egyik fiatal lány oda is jött hozzánk. Ránk mosolygott, majd félénken Harry felé fordult.
- Kérhetnék egy aláírást és egy képet? -pislogott nagy szemekkel a mellettem álló fiúra.
- Persze, természetesen! -mosolygott rá Harry.-Jess, csinálnál egy képet rólunk? -nézett rám.
- Ööö..igen.-válaszoltam, majd a lány felém nyújtotta telefonját. Odalépett Harry mellé, aki egyik kezével átölelte a lány vállát, a lány pedig egész testével szorította magához a srácot. Miután lőttem egy képet, a lány örömittasan megköszönte azt, majd elsietett, én pedig megböktem Harry vállát.-Bárhová mentek, ez fogad?
- Általában... Sőt! Mindig! -vigyorgott.
- Azért nem lehet könnyű.
- Ezzel jár, ha ismert az ember.-nézett le rám.-Lassan neked is meg kell majd szoknod.
- Nekem? Miért? -néztem rá értetlenül.
- Ha velünk lógsz, akkor téged is befognak találni egy-két nap után.
- Minden barátotokra rászállnak?
- Először vásároljunk be, aztán pedig majd kivesézzük ezt a témát is.-mosolygott rám Harry, majd elindultunk a kaja beszerzésre.

A sok nyársalni való mellett, nem hagyhattuk ki az alkoholt sem.
Miután már minden, ami kell a kosárban volt, elindultunk a kasszák felé. Ahogy álltunk a sorban a szemem megakadt egy kis óvszeres dobozon. Ne kérdezzétek, hogy miért, de azonnal Zayn és az ő kis kalandjai jutottak eszembe, minek köszönhetően felnevettem.
- Min nevetsz annyira?
- Csak eszembe jutott valami.
- Micsoda?
- Áh, semmi, hagyjuk....-legyintettem még mindig nevetve.
- Ti nők olyan furcsák vagytok.-rázta fejét.
Miután Harry kifizetett mindent és kiléptünk a boltból, szóltam neki, hogy várjon meg a kocsinál, mert valamit elfelejtettem. 

*
Miután hazaértünk, én segítettem Harrynek kipakolni a kocsiból. Egyszer csak nyitódott az ajtó, majd Niall szőke haját lehetett csak látni, mert épp el volt foglalva egy hot-dog elpusztításával. Mikor felütötte fejét kissé meglepődött, majd odajött hozzánk.
- Sziasztok! Segítsek? -nézett ránk, mi meg egymásra Harryvel, és elkezdtünk nevetni.
- Persze! De előbb töröld meg a szád és a kezeidet! Tiszta ketchup és mustár vagy! -vihogott Harry. Megint nyitódott az ajtó, és Liam lépett ki rajta.-Remélem te több segítség leszel, mint ő! -bökött Harry Niall felé.
- Most mi bajod van velem? -kérdezte Niall felháborodottan.
- Folyton csak zabálsz! Lassan már gurulni fogsz, haver! -nevetett tovább Harry.
- Hagyjátok már szegényt! Had egyen, ha jól esik neki.-kacagtam én is, mire Niall odalépett hozzám, majd félkezével átölelte a vállam.
- Végre valaki megért engem! -nézett rám meghatódva, mire a többiek elkezdtek nevetni.

- Louis és Zayn nem akarnának segíteni? -nyögtem, miközben kivettem a csomagtartóból egy tálca sört.
- Louis bent pakolászik, Zaynnek pedig valami elintézni valója akadt.-válaszolt Liam, majd átvette tőlem a söröket és a ház felé indult.
- Értem.-bólintottam.
- Mégis mennyi piát vettetek? -kérdezte Niall, amikor felkapta a második tálca sört.
- Annyit, hogy Jesst pont letudjuk itatni.-nevetett fel Harry.
- Hé! -ütöttem bele izmos hasába.
- Nyugi! -nevetett tovább.-Esélyed sem lesz inni belőlük. Zayn és Niall nagyon szeretik a sört...
- Amúgy se kell itatni, mert én is szeretem a sört! -mondtam.
- Ezt nem is tudtam rólad! -nézett le rám.
- Sok mindent nem tudsz te még rólam.-vigyorogtam.-De egyébként nem úgy volt a boltban, hogy majd mesélsz még? -néztem smaragdzöld íriszeibe, miközben hanyagul az autónak dőltem.
- Ha bejössz, akkor szívesen mesélek.-mosolygott, miközben magas, izmos alakjával fölém tornyosult. Szemei kezeimet fürkészték, amit végül hatalmas tenyerei közé fogott.
- Szeretnéd, hogy bemenjek? -mosolyogtam én is.
- Csak, ha van kedved.
- Akkor gyerünk! -mondtam, majd ellöktem magam az autótól. Harry még mindig nem engedte el a kezem, így kézen fogva léptünk be a házba. Mikor beléptünk, Liam épp a hűtőbe pakolta be a kajákat és italokat Niall segítségével, Louis pedig mosogatott.-Szia Louis! -köszöntem a fiúnak, mire hátrafordult.
- Szia Jess! -mosolygott rám.
- Jól áll a kezedben a szivacs! -nevettem, miközben Harryvel leültünk az asztalhoz.
- Ugye?! -nevetett ő is.-Bár...a te kezedben jobban állna! -kacsintott.
- Értettem a célzást Tomlinson! És nem folytatom helyetted a mosogatást.
- Franc! -sziszegte fogai közt, majd vissza fordult a mosatlanokhoz.

Miután a srácok végeztek, ők is csatlakoztak hozzánk, majd elkezdtek mesélni.
- Nem minden esetben jó ismertnek lenni.-mosolygott rám halványan Harry.
- Ja.-bólogattak a srácok is.
- Hogy értitek ezt?
- A média kialakított rólam egy képet, és a legtöbben ezzel azonosítanak. Szerencsére vannak, akik tudják, hogy milyen vagyok valójában. Nem szeretem, amikor azt mondják, hogy "híres" vagyok. Nem tetszik....
- Miért nem? -vágtam Harry szavába.
- Üres...nincs tartalma. Nem azt mondják, hogy "jó fej" vagy "rendes srác" hanem, hogy "Ő az a híres gyerek." Nem tudok ezzel mit kezdeni. Gyűlölöm.
- Értem.-bólintottam.-Ti is így vagytok vele srácok? -néztem a többiekre.
- Hasonlóan.-válaszolt Liam.-Remélem, találok valakit, aki őszinte, és nem érdekből lesz a barátnőm. Nem örülnék, ha csak a felhajtás miatt jönne össze velem egy csaj. Nehéz ettől elvontakoztatni. Akkor is kellenék neki, ha nem lennék híres? Szóval...ja.-vonta meg vállai.
- Sokszor azért sem jó híresnek lenni, mert egyáltalán nincs magánéleted.-vette át a szót Louis.
- És rengeteg pletykát kitalálnak rólad.-szólt közbe Niall, mire a srácok csak bólogattak.
- Mindig a nyakunkban van a média. Nem tudunk nyugodtan elmenni sehova, mert valaki mindig betalál minket. Félreértés ne essék! Imádjuk a rajongóinkat! Csak...néha, amikor a családjainkkal vagyunk, legalább akkor békén hagyhatnának minket.
- Szóval...készülj fel, mert a rajongóink nagyon elszántak, és még a vér csoportodat is kitudják deríteni egy-kettő alatt.-kuncogott Harry.
- Főleg azért, mert lány vagy.-szólalt fel Niall.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy ha már meglátnak minket egy lánnyal, akit esetleg nem ismernek még, akkor már rögtön elkezdenek találgatni, hogy akkor most melyikőnkkel vagy együtt.
- Arra nem is gondolnának, hogy esetleg a barátotok vagy mondjuk egy család tagotok vagyok?
- A család tagjainkat már kívülről fújják.-nevetett Niall.-A barát dolgot meg nem mindegyikőjük hinné el.
- Tehát, akkor ha veletek mutatkozok jobb, ha páncél ruhát veszek fel? -mosolyogtam.
- Lehet, hogy jobban járnál.-nevetett Louis.

Még jó ideig beszélgettünk a srácokkal, majd én úgy döntöttem, hogy hazamegyek, mivel már sötétedett. Ezért is kapni fogok majd anyától, az egyszer már biztos.
- Na jól van fiúk! Én szerintem megyek. Anya már biztos azt hiszi, hogy az egész boltot megvettük.-álltam fel a helyemről.
- Holnap jössz, ugye? -kérdezte Louis.
- Persze.-mosolyogtam rá, mire ő csak bólintott egyet.-Na sziasztok! -intettem nekik.
- Kikísérlek! -jött utánam Harry.
- Holnap mikor találkozzunk? -néztem fel rá, mikor már az ajtóban álltunk.
- Reggel nyolcra gyere át!
- Rendben.-bólintottam.-Akkor, majdholnap találkozunk.-mosolyogtam rá.-Szia Harry! öleltem meg, majd elindultam a házunk felé. Épp, hogy felléptem a járdára, egy idegesítő hang, ami mostanában mégis lázba hoz, megütötte a fülem.
- Törpilla! -hallottam meg hangját, mire hátrafordultam.
- Mi van?
- Nem jössz át egy kicsit? Tudod...egyedül elég unalmas a szobámban poshadni.-vigyorgott.
- Sajnállak! -forgattam meg szemeim.-Hívd át valamelyik csajodat, és akkor tuti nem fogsz unatkozni.
- De én most téged akarlak áthívni.
- Engem meg nem érdekel, hogy mit akarsz! Na szevasz, Zayn! -mondtam, majd beléptem a házba. Senki sem volt otthon. Üres volt a ház. Anya dolgozott, Ash pedig az egyik barátjánál aludt. Gyorsan csináltam magamnak egy szendvicset, majd miután azt megettem, felmentem lezuhanyozni, aztán pedig mély álomba merültem.

2015. július 18., szombat

6. rész

Sziasztok!! :)
Először is szeretném megköszönni a sok visszajelzést, amit tőletek kapok a bloggal kapcsolatban! Iszonyú jól esnek a kommentek, a szavazatok, vagy az üzenetek Facebook-on. :)
Igazából...nem is nagyon tudom, hogy mit kellene írnom... Egyedül csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm szépen mindenkinek, aki figyelemmel kíséri a történetet és kommentel vagy éppen szavaz egy-egy bejegyzés alá.
De nem is húznám tovább az időt. :D
Jó olvasást mindenkinek!! :3 ♥

Ui.: Véleményeket kérhetné(n)k? :3

A Zaynes balhé óta nem találkoztam egyik sráccal sem a héten, mert épp koncertezni voltak. Így elég eseménytelenül teltek a napjaim. A kávézóban nagy volt a hajtás, már bőven július végét járjuk, ilyenkor nagyobb a forgalom. Harry olykor-olykor felhívott telefonon, érdeklődött a hogylétem iránt. De Zaynre nem mertem rákérdezni, ő se hozta fel. Mondta, hogy amint hazajönnek, átjön és szeretne mondani valamit. 

Egyik nap Jack odajött a pulthoz.
- Jessica! Ha gondolod, jövőhéten kivehetsz egy hét szabit. Utána nagyobb szükségünk lesz rád, mert jön a második tumultus.-örültem ennek a hírnek, mert végre lazíthatok. Szeretek itt dolgozni, de néha nagyon stresszes. 

- Jessica! Keljél, vagy átakarod aludni az egész napot? -hallottam valahonnan anyám hangját. Nagy puffanást éreztem az ágyamon.-Jessie, olyan szép idő vaaaaan!!! Ugye ebéd után játszol velem? -hallottam Ash könyörgő, csilingelő hangját. Kinyitottam csipával dúsított szememet és megkerestem Ash-t. Nem volt nehéz, mert szinte belemászott az arcomba.
- Ash... Szeretnék, de ma dolgoznom kell...
- Kicsim, szombat van! -világosított fel anyám. 
- Oh! Vagy úgy... Akkor persze.-Ash örömében elkezdett ugrálni az ágyamon. Legalább valaki elemében van.
- Jessica, szedd össze magad valahogy! Mindjárt ebéd, addig Ash megterít.-nézett a még mindig ugráló öcsémre. Azzal karon fogta és kimentek, de még az ajtóból visszaszólt anyám.-Vegyél fel valami rövidet és nyáriasat! A nap csak úgy éget! -tanácsolta. Azzal ott hagyott egyedül.
Kikászálódtam az ágyból, kinyitottam az ablakot, hogy jöjjön be egy kis friss levegő, majd lopva Zayn ablakára néztem, de még elvolt húzva a függöny. Harryvel beszéltem tegnap telefonon és azt mondta, hogy ma hajnalban érnek haza. Biztos egész nap aludni fognak. 
Találkoztam a tükörképemmel, de nem kellett volna. Gyorsan letusoltam, fogat mostam, majd kinyitottam a szekrényem ajtaját. A választásom egy szaggatott rövidnadrágra eset, ami egy leheletnyit takarta a fenekem, majd felvettem egy sima fehér toppot. Hajamat feltűztem kontyba, pár tincset pedig hagytam a vállamra omlani, majd raktam fel egy kis sminket. Nem szeretném, ha napközben lefolyna rólam. Megvoltam elégedve magammal. Felvettem a mamuszom, majd lesiettem a konyhába, ahol mennyei illatok fogadtak. Odaálltam anyu mellé, aki szemét végigfuttatta szemét szerelésemen. 
- Hűha! Kitettél magadért! -mosolygott elismerően anyukám.-Nincs meleged abban a mamuszban? -hitetlenkedett.
- Egy picit. De nagyon szeretem és kényelmes.-válaszoltam. Ash addig megterített, én pedig helyet foglaltam az egyik széken.

Már mindannyian jól laktunk, amikor anyu megszólalt.
- Jess! Hogy érzed magad? -nézett rám óvatosan.
- Jól vagyok anyu. Egy kicsit jobban...-feleltem.
- Na és hogy sikerült a randitok Harryvel? Nem is mesélted.
- Hát nem, mert mind a ketten elfoglaltak voltunk és alig találkoztunk.-nevettem.-De egyébként egész jó volt. Rendes srácnak tűnik...
- Persze kell még egy kis idő, míg jobban összeismerkedtek.-biztatott anyám.
- Igen anyu, kétségtelenül.-Az igazat megvallva, tényleg aranyos srác, de nem vonzz annyira, mint az a Tetovált Seggfej. Nem szabadna rá gondolnom... Megfogadtam, hogy messziről elkerülöm, ami nem is volt nehéz az elmúlt egy hétben. Harryre kéne összpontosítanom, mert ő megérdemelné. 
Labda pattogása szakította félbe gondolatmenetem.
- Hé, Jess! Gyere játszani! Megígérted...
- Rendben Öcsi. Gyorsan leszedem az asztalt, meg felveszek egy cipőt.-válaszoltam.
- Hagyd csak! Majd én leszedem. Utána pedig lefekszem, mert éjszakába megyek melózni.-mondta anyám. 
- Rendben, de nem leszünk sokáig! -kiáltottam két fűzés között. Mikor kiléptünk az utcára, hét ágra sütött a Nap. Az arra járók mind kényelmes, laza, nyári ruhában flangáltak. 
- Ash! Csak itt a füves területen játszunk és próbálj pontosan, alacsonyan rúgni! -adtam egyből az utasításokat. 

Már javában játszottunk, mikor éreztem, hogy a Nap megégeti a bőrömet. Estére ez bizony nagyon fog fájni. Szemmel láthatóan Ash jól érezte magát. Mikor már nagyon belejöttünk, egy rosszul lőtt labda éppen eltalálta a szemben lévő szomszédház alsó ablakát. Na ne! Ez nem lehet igaz! 
- Ó, Jessie! Annyira sajnálom...-szipogta öcsém. 
- Te itt maradsz! Majd én elintézem.-utasítottam.
Csengettem, kopogtam, de nem jött válasz egyikre sem. Szerencsémre nyitva volt az ajtó. Nem szép dolog más házába bemenni, de úgy tűnik, nincs itthon senki. Csak bemegyek és kijövök. Mi baj lehet? 
- Hahó! Van itthon valaki? -kiáltottam.
- Nocsak! Egy Törpilla! Csak nem ezt keresed? -hallottam jobbomról azt a hangot, ami azóta idegesít mióta ideköltöztek. Amint odafordultam a látvány egyben sokkoló és zavarba ejtő volt. Zayn egy szál törülközőben, kezében a berúgott labdával, a törött konyhaablak előtt állt. Arcán a jól ismert pajzán vigyor terült szét. Túl sokáig bámultam, mint illett volna. Zayn mély, csilingelő hangja ébresztett fel a transzból.-Mi az Törpilla? -vigyorgott tovább.-Ha tudtam volna, hogy így lehet téged elhallgattatni, akkor többször kellett volna így mutatkoznom. A felesleges energiát, amit vitákra pazarlunk, másra is fordíthatnánk.-kacsintott rám. Éreztem, hogy lángba borul az arcom. Mégis mit képzel? A labdát profi mozdulattal mutatóujján pörgette. Odamentem és gyorsan kikaptam a kezéből, majd felnéztem rá.
- Nem unod még az öntelt barmot játszani? -förmedtem rá.
- Nem unod még az elérhetetlent játszani? -vágott vissza. Gyors mozdulattal megfogta a csuklómat, majd magához rántott, a labda pedig kiesett a kezemből és a folyosóra gurult. Mellkasom csupasz testéhez ütközött. Éreztem frissen mosott hajának illatát, ami össze-vissza lógott az arcába. Szeme ajkamat pásztázta. Jobb kezét derekamra helyezte, majd szép lassan mutatóujját végighúzta lefelé a gerincemen. akaratlanul is elejtettem egy halk nyögést, mire Zayn felnevetett. Levegőért kapkodva elhúzódtam tőle.-Ha tudnád, milyen hatással vagy rám kislány! De látom, ezzel nem vagyok egyedül.-mondta búgó hangon. 
- Rosszul látod! Csak egy pillanatnyi gyenge állapot volt! -vágtam vissza.
- A pillanatnyiból szokott lenni a következő, és a következő. Mikor látod már be végre, hogy te is vágysz rám? -nézett le rám. 
- Mikor látod már be végre, hogy nem mindenki téged akar? -pár másodperce elhallgatott. Volt időm addig végigfuttatni szemeim tökéletes vonásain. Izmos, egyben szálkás testén. Ó! És az a frissen nyírt borosta! Idáig éreztem arcszesze illatát. 
- Tudod, Törpilla...-kaptam fel szemem tetovált testéről, majd szemébe néztem. Vészesen közelített felém.-Amíg azt látom, hogy ilyen hatással vagyok rád és te is rám, addig eszem ágában sincs visszavonulót fújni. Majd mikor már a puszta látványom sem hoz zavarba, addig ezeket a gesztusokat tartogatom számodra! -azzal megmarkolta csípőm, majd magához rántott. Kezeimet vállán nyugtattam és mélyen a szemébe néztem.
- Ó, Zayn... Ez nagyon megható volt.-mondtam lágy hangon, ajkamat az övéi felé nyújtottam, majd egy határozott mozdulattal felemeltem térdemet és lágyékon rúgtam. A hirtelen jött fájdalomtól összerogyott.-Nem mondom el még egyszer! Soha, de soha többet ne érj hozzám az akaratomon kívül! A gesztusokat pedig tartogasd másnak! Örülnék, ha végre magadba szállnál és rájönnél, hogy nem minden lány van oda a beképzelt, öntelt, nyomulós barmoktól! -néztem le rá. Vonaglott a parkettán, de tisztában vagyok vele, hogy minden szavamat hallotta. Ránéztem a törött ablakra. Félhavi fizetésem rá megy. Anyu se fog tőle repesni...-Az ablakot majd megcsináltatom, ne aggódj! -azzal sarkon fordultam, majd felkaptam a labdát és megindultam az ajtó felé. Kezem már a kilincsen volt, mikor Zayn utánam szólt.
- Várj Törpilla! -tántorgott utánam a srác.
- Mit akarsz még? -néztem rá.
- Hagyd az üveget! Megcsináltatom én. Majd azt mondom, hogy miattam tört ki.-arcát fürkésztem, de úgy tűnt, nem kamuzik. 
- Rendben. Kösz. Szia Zayn! -néztem rá, majd kinyitottam az ajtót amit miután kiléptem a házból, be is csaptam magam után. Csodálkozó öcsém már a lépcsőnk aljában ült. Mikor meglátta, hogy jövök, elém futott.
- Mi volt? Mi történt? -nézett fel rám.
- Semmi Öcskös! Zayn otthon volt. Megbeszéltem vele a dolgot. 
- Nagyon mérges volt? -szomorodott el öcsém.
- Nem, egyáltalán. Azt mondta, hogy majd ő elintézi.-mosolyogtam rá.-Viszont ígérd meg nekem, hogy erről nem szólsz anyának, jó? -néztem rá komolyan.
- Jó.-sütötte le szemeit.
- Hacsak nem szeretnéd, hogy büntit kapjunk.
- Cipzár a számon! -válaszolt, amit jobb kezével imitált is.
- Na most már sipirc befelé! -invitáltam be a házba.


*


Anya már elment dolgozni, Ash a szobájában alszik, én pedig már a szobámban fekszek az ágyamon és Zaynen kattog az agyam. Hogy a francba lehet ennyire gyökér? Múltkor még azt mondta, hogy mi sohasem lehetünk együtt, mégis furcsa, kétértelmű utalásokkal bombáz. Megijeszt, hogy milyen heves érzelmeket tud belőlem kiváltani. A közelségétől egyszerre leszek ideges és izgatott, ami teljesen megőrjít. Nem tudok rajta eligazodni. Az eszem azt súgja, hogy maradjak tőle távol, viszont ez valamiért mégsem megy. Valami mágnesként vonzz hozzá. 
Gondolatmenetem a csengő hangja zavarta meg. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, majd lesiettem a lépcsőn. Mikor kinyitottam az ajtót egy smaragdzöld szempárral találtam szemben magam.
- Szia, Jess! -mosolygott rám a göndör hajú srác.
- Harry! Hát te? -néztem meglepődve rám.
- Zavarlak?
- Nem, dehogyis! Gyere csak be! -invitáltam be a házba.
- Nem szeretnélek fel tartani. De a srácokkal beszéltük, hogy holnapután elmennénk a közeli erdőbe sátrazni és arra gondoltam, nem-e lenne kedved csatlakozni hozzánk? -kérdezte Harry.
- Pont rá érek, mert a  héten szabin vagyok. Arra fele, úgyse voltam még.
- Remek! -örvendezett a srác. -Esetleg holnap lenne időd és kedved eljönni Velem bevásárolni?
- Ööö... igen! -feleltem.
- Rendben, akkor holnap reggel 8-kor találkozzunk a ház előtt.
- Oké.Viszont, ha nem haragszol én megyek lefeküdni, fárasztó napom volt.-ásítottam.
- Ó, hogyne! Nem is zavarlak tovább! Akkor majd reggel! -azzal ki kísértem az ajtón.
- Jó éjszakát, Harry! -öleltem meg.
- Neked is!-puszilta meg a homlokom, majd bementem a házba, gyors írtam anyunak egy cetlit, hogy reggel ne keressen. Ezután felszaladtam a szobámba és ruhástól elaludtam.

2015. július 14., kedd

5. rész

Sziasztok! :)
Meghoztam az ötödik részt is... :)
Nagyon szépen köszönöm a kommenteket, szavazotak és köszönöm azoknak, akik figyelemmel kísérik a történetet :3 ♥
Nem is papolok tovább :D
Jó olvasást mindenkinek :)

Ui.: Ismételten szeretném megköszönni legjobb barátnőmnek, Katusnak a rengeteg segítséget!

Imádlak Cunciii!! ♥♥♥♥♥


Nyugtalan álmomból Zayn mocorgása keltett fel. Az este folyamán egy széket húztam Zayn ágya mellé, majd el is aludtam. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy a nap már javában kelt fel, amikor a fiú elkezdett forogni az ágyában, majd fura hangokat adott elő.
- Zayn! Zaaayn! -próbáltam felkelteni. Nagyon megrémített. A hangom talán ráébresztette, hogy nincs egyedül a szobában. Lassan kinyitotta szemét, majd barna íriszeivel megkeresett engem.
- Jess...
- Nyugi, én vagyok az! -megfogtam kezét biztosítva arról, hogy mellette vagyok.
- Jess...te...mit keresel itt? -kérdezte Zayn, némi meglepődöttséggel a hangjában.
- Tegnap egy kicsit félresikerült az estéd...
- Megtennél nekem valamit? -kérdezte a srác.
- Mit szeretnél?
- Hoznál nekem egy pohár vizet?
- Rendben.-azzal megindultam az ajtó felé.
- Ja és még egy algopirint! -szólt utánam a srác, majd egy fejcsóválás kíséretében letrappoltam a lépcsőn. A srácok még javában aludtak, így nyugodtan mentem be a konyhába. Gyorsan kerestem gyógyszert, majd egy pohárba engedtem vizet.
Egy pillanatra megállt a kezem a poháron. Ingatagnak éreztem magam alatt a talajt. Erősen kellett markolnom a pult szélét, hogy megtudjam tartani az egyensúlyomat. Talán a tegnapesti sokk hatása alatt lehetek.De melyik sokk? Hogy bárkivel megeshet ilyen, vagy hogy Zaynnel történt ez meg? Talán nem volttúl jó ötlet az este itt maradnom. Talán az egész nem volt túl jó ötlet.... Talán...Egy kéz ragadta meg a csípőmet, ezzel felijesztve a transzból. Hátrapördültem, és Zayn kómás arcával találtam szemben magam.
- Jess, jól vagy? -nézett le rám aggódva Zayn.
- Ezt én is kérdezhetném tőled! Mit kerestél abban a sikátorban? -üvöltöttem.
- Jess...én...nem tudom.-sütötte le szemét.

- Mit nem tudsz? Elmondani vagy, hogy nem emlékszel?
- Elmondani...-sütötte le szemét.
- Miért nem?
- Mit érdekel ez téged egyáltalán? -arcomat fürkészte, majd hanyagul leült az egyik székre. 
- Mert aggódtam érted! -csattantam fel, majd lecsaptam elé a pohár vizet.-Teljesen megrémültem, mert nem reagáltál, amikor a neveden szólítottalak, és pulzusod is alig volt érezhető! -fakadtam ki. Zayn csak nagyokat pislogott.
- Te aggódtál értem? -nézett fel rám.
- Igen, Zayn! Nem csak én, Liam is! Szóval örülnék, ha megmagyaráznád, mi volt ez a tegnapi!
- Semmi olyan, ami rád tartozna. És kímélj meg az aggodalmaidtól. Tudok magamra vigyázni! 

- Na persze! Tegnap is megmutattad, mennyire tudsz! 
- Figyelj, Jess! Nem tudsz te semmit! Köszönöm a tegnapi segítséget, amint látod egyben vagyok.-mondta nyersen Zayn. Nem hittem a füleimnek. Elegem van ebből a srácból! Elegem van abból, hogy jobban érdekel mi van vele, mint kellene.
- Miért csinálod ezt? -kérdeztem már higgadtan. 
- Mit? 
- Miért húzol magad köré falat? -néztem rá, ő pedig állta tekintetem.
- Hogy érted?
- Amint egy kicsit is kedves vagy, rájössz és átváltasz védekezőpozícióba.-Zayn lesütötte szemét. Hosszú, néma csendben ült. Mikor már azt hittem nem fog válaszolni, felemelte fejét, szemét pedig szemembe mélyesztette.
- Törpilla! Olyan helyen matatsz, ahol könnyen megsérülhetsz lelkileg. Nem fogom magam megjátszani. Ilyen vagyok.-nem tudtam mit válaszolni. Tényleg ez lenne Zayn? Őszintén hittem azt, hogy bármilyen negatívan is állítja be magát, ez csak a felszín.
- Nem hiszek neked...
- Higgy amit akarsz! Én szóltam! Nem vagyok a mesék szőke hercege... Ha herceget akarsz, arra Harry tökéletesen alkalmas. Most pedig menj el!

Lenéztem a padlóra, pár másodpercig gondolkodtam, majd felkaptam az algopirint és hozzávágtam.
- Ám legyen Zayn! Csak azt ne felejtsd el, hogy te mondtad ezeket! És majd a későbbiekben is ehhez tartsd magad! Remélem boldog leszel a gyógyszereiddel! Csak, hogy tudd, hosszútávon nem megoldás! -néztem rá elszántan, majd elindultam a kijárat felé. Kezem a kilincsen volt, mikor egyismerős hang utánam szólt. 
- Jess, hova mész? -jött le a lépcsőn Liam.
- Haza... Tudod, azt hiszem jobb lett volna tegnap ott hagyni a sikátorban! - mondtam annyira hangosan, hogy Zayn is hallja.-Szia, Liam! Majd beszélünk! Mondd meg Harrynek, hogy üdvözlöm! -küldtem felé egy mosolyt, majd kiléptem az ajtón.

 Feltéptem lakásunk ajtaját, majd felrohantam a lépcsőn, becsukva magam után a szobám ajtaját, majd ledobtam magam az ágyra. Magzatpózban, könnyekkel a szememben átkoztam azt a napot, mikor idejöttek. De leginkább azt átkoztam, ahogy érzek... 
Ajtó csapódott ki, majd anyu lépett be rajta.
- Mégis hol a fészkes fenében voltál, Jessica?! -ordított anya. Közelebb lépett az ágyamhoz és mikor meglátta könnyeimet, azonnal átvette az aggódóanya szerepét.-Jess, mi a baj? Mi történt? Bántott valaki? -Bárcsak az lett volna! Azt mondják, a fizikai fájdalom nem ér fel a lelki fájdalomhoz. De csak szipogtam tovább. Mégis mit mondhattam volna? Történetesen rájöttem, hogy kedvelek egy srácot. Nem, nem Harryt. Aki tegnap élet-halál között volt. De az a srác burkoltan tudtomra adta, hogyha akarna se kérne belőlem.-Jess...kislányom....mondj valamit! -ekkor a csengő hangja mentett meg a válaszadástól.-Mindjárt jövök. Megnézem ki keres ilyenkor.-mondta, majd leszaladt a lépcsőn. Hallottam, ahogy ajtót nyit.
- Jó reggelt, Mrs. Mead! Jessicahoz jöttem. Szeretnék vele párszót váltani, ha volna rá mód.-hallottam Zayn hangját. Nyugi, Jess, képzelődsz! Biztos épp álmodsz. De ekkor anya lépett be a szobába, mögötte Zaynnel, aki immár fel volt öltözve. Kellemes after sahve-t árasztott, megjelenésén pedig semmit sem lehetett észrevenni a tegnapi estéből, sem arról, hogy az előbb még egymással vitáztunk. Csak a szemei alatt búvó karikák árulkodtak.
- Jess, ez a fiatalember szeretne veled beszélgetni.-nézett hol Zaynre, hol rám anya.
- Rendben.
- Biztos vagy benne, lányom? -láttam anyán, hogy nem tetszik neki ez az egész helyzet. 
- Biztos.-anyu ott hagyott minket, kettesben. Zayn csak állt az ajtófélfának dőlve, kezét farmerzsebében nyugtatta, majd rám emelete tekintetét. Próbált olvasni az arcomról.-Miért jöttél? -förmedtem rá.
- Liamtől kaptam egy fejmosást a tegnapeste miatt.
- Nekem ehhez mi közöm?
- Csak azt szerettem volna mondani, hogy sajnálom és, hogy köszönöm, hogy mégse hagytál ott. Szerettem volna ezt normális hangnemben, nyugodt környezetben elmondani.-mondta Zayn. Szeméből sütött az őszinteség, mégse hittem el egy szavát sem.
- Mit sajnálsz?
- Csak azt, hogy úgy kellett látnod. Láttam mennyire megrémültél. De azok, amiket mondtam nálunk a házban....azokat komolyan gondolom. Mi sose lehetünk együtt, Jess! Te sokkal jobbat érdemelsz nálam! Én pedig azt kapom, amit érdemlek.-nézett rám Zayn, feszülten várva válaszom. Mondhatnám azt, mint a lányregényekben, hogy majd miattam jobb ember lesz, vagy hogy megpróbálhatnánk, de ehhez két ember kell, és ő ezt nem akarja. 
- Rendben.-mondtam alig hallhatóan.
- Ennyi? -nézett rám csodálkozva.
- Ennyi. 
- Hát ez gyorsan ment. Akkor nincs harag? -mosolygott rám óvatosan Zayn. 
- Nincs.
- Rendben. Akkor nem is zavarlak tovább. Csak ennyit szerettem volna mondani.-fújt egyet.
- Oké. Szia, Zayn!
- Szia, Jess! -ezzel megfordult, és lement a lépcsőn és ki az ajtón. 
Hazudtam neki. De leginkább magamnak. 

*
 
Elaludhattam, mert mikor kinyitottam a szemem, a Nap már lemenőben volt. Ránéztem az órára. Este hét... Húha! Egy kicsit elszundítottam. Kikeltem az ágyból, odamentem a tükörhöz, majd mikor megpillantottam magam, vágtam egy csúnya grimaszt. Kócos haj....elkenődött szemfesték...vörös, feldagadt szemek.... Mindegy. Jó ez itthonra. Felvettem a mamuszom, majd lementem a lépcsőn. A nappaliban Ash épp az esti mesét nézte, anyu meg a konyhában sündörgött. 
- Helloooooo, álomszuszék! -vigyorgott rám Ash, majd visszafordult a meséjéhez.
- Helloooooo, Öcsi! -nyújtottam meg én is az o-t, majd egymásra vigyorogtunk.
- Hé, Jess! Szedd elő a tányérokat és teríts meg légyszíves! -adta egyből a parancsot anya.
- Máris! -mondtam kómásan. 

- Mmm, anya! Ez isteni volt! -nyaltam meg mind a tíz ujjam.
- Örülök, hogy legalább az étvágyad megmaradt.-mondta halvány mosollyal. 
- A te főztödhöz mindig lesz étvágyam! -bíztattam.
- Seggnyaló! -mondta Ash.
- Héé! Óvatosan a szavakkal fiatalember! -hurrogta le anyám.-Na és, jól aludtál? -fordult felém.
- Igen, mint a bunda.-vigyorogtam.
- Akkor lesz energiád elmondani, hogy mégis mi történt közted és Zayn között? Mert szemmel láthatóan nem a Harryvel való randid volt a tegnapi fő esemény. Vagy tévedek? -érdeklődött anyám. Bár inkább tűnt faggatásnak. 
- Nem anya, nem tévedsz.-válaszoltam halkan.
- Akarsz róla beszélni?
- Szeretnék, csak nem tudom hol kezdjem.
- Talán az elején.-biztatott anyám, majd megfogta a kezem. 
Elmondtam neki mindent, A-tól Z-ig. Jó, talán nem mindent. Itt-ott kihagytam pár részletet. Mint például, hogy Zayn milyen állapotban volt. Mindent azért nem kell tudnia, hiába, hogy az anyám. 
- Oh, kislányom! Sok csalódásfog még érni az életben, sok ember fog be és ki menni. De igazán csak az fog maradni, akinek itt a helye! -szorította meg a kezemet. Imádtam anyu bölcs gondolatait. Általában mindig szíven találnak.-Tudod, Jess! Sokan fognak ezen ajtón kopogtatni, de csakis te döntheted el, hogy kit engedsz be. És néha a rossz döntésekért is felelősséget kell vállalni! Akármennyire is szenved az ember.
Igaza volt! De vajon Zayn szemében én milyen döntés lettem? Vajon szenved, mert elküldött? Valószínűleg nem. Neki az volt a legjobb döntése, hogy elküldött...

2015. július 11., szombat

4. rész

Sziasztok!! :)
Meghoztam a negyedik részt is. :) Az eleje kicsit lapos lett, de azért remélem, hogy valamennyire elnyeri majd a tetszéseteket. :D
 Jó olvasást mindenkinek! ♥

Ui.: Véleményt kérhetnék? :3 ♥


Miközben Harry mosolygós arcát bámultam hallottam, hogy a fiúk elkezdtek halk vagy épp hangos megjegyzéseket tenni, de nem foglalkoztam velük.
- Csak nem egy új szerelem van kibontakozóban? -húzogatta szemöldökét Louis, miután Harry felment a szobájába és mi leültünk a kanapéra.
- Kussolj! -bokszoltam játékosan vállába.
- Szép dolog a szerelem.-sóhajtott mosolyogva Niall.
- Nem vagyok szerelmes!
- Majd leszel.-kacsintott rám a szőkeség.
- Hagyjátok már békén! -nevetett Liam.
- Elment már Zayn-től az a szőke csaj? -kérdezte tőlem Niall.
- Este biztos.-mondta Louis halkan, sunyin mosolyogva, mire a fiúk hangos nevetésbe kezdtek.
- Aha.-válaszoltam.
- Most egyébként mi a baja? Furcsa volt, amikor hazaértünk. Olyan, mintha elcsesztünk volna valamit.-fordult felém Liam. Igazából ezen én is elgondolkoztam. Először bunkó, aztán kedves, utána pedig megint bunkó. Valóban furcsa volt. Bár...maga az egész fiú furcsa. Kíváncsi lennék, hogy mi az a titokzatos, sötét dolga, amit mesélt.
- Fogalmam sincs.-vontam meg a vállam.
- Normális volt veled?
- Fogjuk rá.
- Csinált valami szokatlant?
- Azon kívül, hogy meghívott egy kávéra és normálisan beszélgetett velem pár percig, nem mondanám. De miért?
- Csak kérdeztem.-rázta meg a fejét. Ránéztem a másik két fiúra, akik leütött fejjel ültek egymás mellett. Egy pillanatra gyászos csend telepedett a helyiségre. Valami nem kerek. Zaynnek van valami titka, amit nem akar sem ő, sem pedig a fiúk, hogy kiderüljön. Fogadni mernék rá, hogy benne van valami sötét üzletben. Gondolkodásomat léptek zajai törték meg, amik a lépcső felől jöttek. Mikor odanéztem Harryt pillantottam meg. Egy fekete pólót viselt, fekete farmerral. Vállig érő göndör haját hátrasimította, mikor fürtjei a szemébe hullottak, majd rám nézett, mikor a lépcső aljához ért.
- Mehetünk? -kérdezte mosolyogva.
- Igen.-bólintottam.
Elköszöntünk a fiúktól, majd kiléptünk a házból.
- Gyalog szeretnél menni, vagy kocsival?
- Attól függ, hogy hova.
- Először beülhetnénk valahova, utána pedig elmennénk a moziba.
- Jól hangzik.-mosolyogtam.-Szerintem akkor menjünk gyalog.
- Rendben.-bólintott, majd elindultunk a város felé.
Útközben szó esett a családjáról is. Elmesélte, hogy van egy nővére Gemma, az anyukáját pedig Anne-nek hívják, és hogy az ő szülei is elváltak, majd én is elmeséltem neki azt, amit Zaynn-nek is.
*
Nagyon jól éreztem magam Harry-vel. Sokat nevettünk, és sokat beszélgettünk. Jól kijövök vele. Kedves fiú.
- Jajj, ne! -sóhajtott, fel hirtelen, miközben mentünk haza.
- Mi a baj? -néztem fel rá.
- Semmi. Csak egy olyan személy jön velünk szemben, akit nem nagyon kedvelek.-válaszolt. Én is előre néztem, és egy kb. Harry-vel egy magas srácot pillantottam meg. Szőke haja össze-vissza állt, bőrdzsekijét hanyagul átdobta a bal vállán, amit a mutatóujjába akasztott.
- Szevasz, Harry! -köszönt vigyorogva a mellettem lévő fiúnak.
- Helló, Adrian! -köszönt egyhangúan vissza a fiúnak, közben pedig kezet fogtak.
- Ömm...Harry! Nem tudod véletlenül, hogy a haverunk benne van-e még a bulikban? -nézett sejtelmesen a göndör hajú fiúra.  
- Nem tudom. Hívd fel és kérdezd meg tőle!
- Hívtam, de nem veszi fel. Megmondanád neki, hogy kerestem és, hogy hívjon fel?
- Persze.-sóhajtott egy hatalmasat Harry.
- Kösz szépen. Akkor nem is zavarok tovább. Sziasztok! -köszönt el tőlünk, majd ment tovább a dolgára.
- Ki volt ez a srác? -néztem fel Harry-re, mikor mi is tovább indultunk.
- Csak egy ismerős.
- És milyen buliról beszélt?
- Hogy te milyen kis kíváncsi lettél hirtelen.-nevetett.
- Szokásom.-nevettem én is.-Szimpatikusnak tűnt amúgy.
- Ki? Adrian? -pillantott le rám.
- Igen.
- A látszat néha csal.-mosolyodott el.-Hidd el, hogy ő egy elég veszélyes figura. Jobban teszed, ha nagy ívben elkerülöd.
,,Veszélyes figura..." Mit takarhat ez a két szó? Bérgyilkos? Drogdíler? Nőket erőszakol? Nőket futtat? Istenem, mennyi hülyeség fut át az agyamon! Meg amúgy is mit foglalkozok vele? Nem ismerem, nem az én dolgom.
Az út további részén mind a ketten csendben sétáltunk egymás mellett. Felnéztem Harry arcára és láttam, hogy valamin nagyon gondolkozik. Homlokát enyhén összeráncolta és szemeivel is hunyorított egy kicsit.
- Minden rendben? -kérdeztem meg végül. Smaragdzöld íriszeit hirtelen felém kaptam, minek köszönhetően pár göndör tincse az arcába hullott.
- Igen. Persze. Miért?
- Láttam, hogy nagyon gondolkoztál.
- Csak egy kicsit elbambultam.-mosolygott le rám.
- Biztos?
- Biztos.-mosolygott tovább, majd hatalmas kezét a derekamra csúsztatta, és magához húzott.
- Rendben.-mosolyogtam rá én is, majd megálltunk, mert hazaértünk.
- Remélem jól érezted magad.
- Igen, nagyon! -jelentettem ki határozottan.
- Ennek örülök.-jelent meg egy féloldalas mosoly az arcán.

Mikor beléptem a házba anyu és Ash természetesen azonnal lerohantak, és követelték, hogy mindent meséljek el nekik A-tól Z-ig, így nem volt más választásom.
Miután beszámoltam nekik mindenről felmentem a szobámba és bedőltem az ágyba. Nem csináltam semmit, csak feküdtem és bámultam a plafont. Még gondolkodni se gondolkoztam.
Már majdnem elaludtam, amikor is elkezdett rezegni a zsebemben a telefonom. Esküszöm olyan volt, mint egy atomrobbanás. Gyorsan kihalásztam a zsebemből a készüléket, majd a kijelzőre pillantottam. Lia.
- Szia Lia! -köszöntem a telefonba.
- Szia Jess! Zavarlak?
- Nem. Miért?
- Nem lenne kedved kicsit összefutni?
- Most?
- Aha.-nevetett fel félénken.
- A sírba viszel, ugye tudod? -sóhajtottam egy nagyot.
- Imádlak!
- Tudom.-mosolyogtam.-Hol találkozzunk?
- Eljössz hozzám? Utána meg sétálnánk.
- A sötétben?
- Aha. Miért is ne? Kiülnénk valahova.
- Hát oké.
- Akkor majd csengess!
- Oké.-válaszoltam, majd bontottuk a vonalat. Nagy nehezen felkeltem az ágyamból, majd az egész alakos tükrömhöz léptem és megigazítottam a hajam, majd felkaptam a mobilom az ágyamról és lebattyogtam a lépcsőn.
- Készülsz valahova? -szólt ki a nappaliból anya, amikor elhaladtam előtte.
- Igen. Találkozok Liaval.
- Rendben. Mikor jössz? -kérdezte, miközben én a cipőmet szenvedtem fel.
- Nem tudom. Szerintem nem leszek sokáig.
- Oké. De nagyon vigyázz magadra és a mobilod legyen bekapcsolva!
- Értettem! -mondtam, majd kiléptem az ajtón. Picit megcsapott a hűvös levegő, így összehúztam a dzsekim, majd elindultam Lia házához.

*
- Na és milyenek a világsztár szomszédaid? -kérdezte nevetve, miközben leültünk egy játszótérre. 
- Csendesnek nem mondanám őket. De amúgy aranyosak. Vagyis Zaynnel vannak gondok, de amúgy minden okés. Harryvel például ma randiztam vagy mi a szösz.-mosolyodtam el.
- És ezt csak így hozzám vágod? -csapta ki viccesen a magas C-t.
- Hát most na! -nevettem el magam.
- És milyen volt? 
- Jól éreztem magam.
- Csak ennyi? 
- Igen. Miért? -nevettem. 
- Nem volt semmi?
- Nem. 
- Miért?
- Nem tudom.....valami még hiányzik. Tényleg jól éreztem magam vele, de.....nem tudom. Nem éreztem azt a különös dolgot. Érted te ezt? -fordultam felé.
- Azt hiszem igen.-bólintott.-De szerintem azért, mert ez még csak az első randitok volt. A második lehet, hogy jobban fog elsülni.-mosolygott.
- Már ha lesz második.
- Miért ne lenne?
- Ő egy szupersztár, Lia! Én meg....csak egy átlagos lány, aki egy...kávézóban dolgozik.
- És? -húzta fel hitetlenkedve egyik szemöldökét.
- És amúgy sem tudom eldönteni, hogy akarok-e tőle valamit.
- Ismerkedni még lehet. Vagy nem?
- De.-sóhajtottam.

Még pár percet beszélgettünk, aztán elköszöntünk egymástól, mert Lianak reggel korán kell kelnie, és már amúgy is nagyon sötét volt.
Végül is igaza van Lianak. Nem csinálok semmi rosszat Harryvel, csak ismerkedek vele. És tényleg nem tudom eldönteni, hogy most akarok-e tőle valamit vagy sem. Kedves és helyes fiú, a társasága is jó, de...valami tényleg hiányzik. Talán nincs meg az a kellő vonzalom irányomból? Pedig Harryvel minden lány nagyon jól járna, mert nagyon figyelmes srác. Lehet, hogy még tényleg kell egy kis idő, hogy jobban megismerjük egymást, aztán még az is lehet, hogy mellette fogok kikötni. 
A nagy elmélkedésemből egy furcsa zaj zökkentett ki. Megálltam egy pillanatra, majd körülnéztem a sötét kis utcán, de nem láttam senkit. Épphogy tettem egy lépést előre, valamilyen fura zaj ismét megcsapta a fülemet. Bepillantottam a sötét sikátorba és láttam, hogy valaki ül a földön a falnak támaszkodva és közben halkan nyöszörög. A szívem őrült tempóban kezdett dübörögni a mellkasomban, lábaim pedig gyökeret vertek, miközben a sötét alakot bámultam. Ahogy a szemem kezdte megszokni a koromsötétet, egyre jobban láttam az ismeretlen férfit is. Kezei hanyagul teste mellett pihentek, fejét szintén hanyagul az ellenkező irányba tartotta.
Magam sem értem, hogy miért, de vettem egy mély lélegzetet, majd lassan elindultam a sikátorban.
- Min...minden rendben? -hangomat alig találtam. Remegett minden egyes porcikám, a szívem pedig már a torkomban dobogott. Ekkora valamit kiszúrtak a szemeim. A férfi kézfején volt egy ugyanolyan tetoválás, mint amilyen Zaynnek van. Lassan leguggoltam a férfi elé, majd óvatosan az arca felé nyúltam. Kezem álla alá raktam, majd magam felé fordítottam fejét. Pánikba estem, mikor arcára pillantottam.-Zayn...-suttogtam nevét inkább magamnak, mint neki, majd gyorsan megpróbáltam minden bátorságomat összeszedni. Térdeimre ereszkedtem, majd arcát két kezem közé fogtam.-Zayn! Zayn hallasz? -szólongattam. Mikor nem reagált semmire elkezdtem óvatosan pofozgatni, de ekkor sem adott semmiféle életjelet. Megfogtam egyik kezét, majd a nagyujjammal megkerestem a pulzusát. Mikor megéreztem ujjam alatt a lüktető eret, kicsit megkönnyebbültem. Mi történhetett vele? Látszólag nem vérzik sehol, nincsenek rajta ütés nyomok...- Mit csináltál magaddal te idióta? -kérdeztem tőle, bár tudtam, hogy választ nem fogok kapni. Gyorsan kihalásztam a zsebemből a telefont, majd a névjegyzékben kikerestem Liam telefonszámát. Miközben vártam, hogy Liam felvegye, másik kezem Zayn arcára raktam, és nagyujjammal simogatni kezdtem az arcát.
- Igen? -szólt álmosan a telefonba Liam, mikor végre felvette.
- Liam segítened kell! -hangom kétségbeesett volt és remegett.
- Jess?
- Igen! Liam, valami baj van Zaynnel!
- Mi történt?
- Nem tudom. Egy sötét sikátorban találtam rá, és teljesen eszméletlen. Nem reagál semmire.
- Hol vagytok most? -kérdezte és hallottam, hogy elkezdett motoszkálni. Gondolom öltözni kezdett.
- Három utcával lejjebb egy kis utcában.
- Öt perc és ott vagyok.-mondta, majd már ki is nyomta a telefont. Miután zsebre vágtam a telefont, felálltam Zayn elől, majd kiálltam az út szélére, hogy ha jön Liam, akkor megtaláljon. Épp, hogy elindultam Zayn ismét elkezdett nyöszörögni.
- Zayn! -fordultam vissza hozzá.-Zayn, hallasz engem? -fogtam ismét kezeim közé arcát. Szemeit végre résnyire kinyitotta, és kábultan pillantott rám.
- Jess.-suttogta erőtlenül nevem.
- Mi történt veled Zayn? -simogattam mind a két nagyujjammal arcát.
- Hívd...Liamet. Kérlek!
- Már hívtam. De mi történt veled? -ekkor ismét lecsukódtak szemei és megint nem reagált semmire.

*

- Itt a kulcsom. Kinyitnád az ajtót? -nyomta a kezembe kulcsait Liam, miután kiszedte Zaynt az autóból. Én bólintottam egy aprót, majd az ajtóhoz szaladtam és kinyitottam azt. 
- Van még itthon más is? -kérdeztem, miután Liam is bejött Zaynnel a hóna alatt.
- Nincs. Elmentek bulizni.-válaszolt, miközben az emelet felé indult.
- Hova viszed? -néztem utánuk.
- A fürdőbe. Segítenél? -nézett rám vissza az emeletről. Én bólintottam egy aprót, majd követtem Liamet. Ahogy beértünk a fürdőbe, Liam azonnal kádba rakta még mindig eszméletlen barátját.-Mindjárt jövök.-nézett rám, majd az ajtóhoz indult.
- Mit csináljak vele? -mutattam Zaynre.
- Csak engedj rá langyos vizet.
- Nem baj, hogy ruhában van.
- Nem. Csak csináld. Én hozok törölközőt.-mondta, majd már el is tűnt. Pár pillanatig csak álltam és bámultam a kádban fekvő Zaynt, majd tettem amit Liam mondott. Mintha Liam már rutinos lenne ebben.-Nem ébredt még fel? -rohant be Liam a fürdőbe egy törölközővel a kezében. 
- Még nem. De már fázik szerintem.-utaltam a kádban fekvő fiú libabőrös karjára. Liam oda lépett hozzá, majd elkezdte óvatosan pofozgatni és a nevén szólítani. 
- Többször is volt már ilyen? -kérdeztem, miközben kezeim kereszteztem a mellkasom előtt. Remegett minden porcikám.
- Elég sűrűn.-válaszolt, miközben még mindig Zaynnel volt elfoglalva.
- Beteg? -kérdeztem félénken.
- Olyasmi.-ebben a pillanatban ismét elkezdett nyöszörögni Zayn.
- Zayn! Zayn nézz rám! -utasította Liam, közben pedig maga felé fordította a fejét.
- Fázok.-suttogta mély, rekedtes hangján a fiú, mire Liam elzárta a csapot.
- Jess! -fordult felém.-Én megtartom Zaynt, te levennéd a ruháit? 
- Hogy mi? -pattantak ki szemeim.
- Le kell vennünk a ruháit. De ha kellemetlennek érzed, akkor tartsd te.-Én vetkőztessem le Zaynt? Na neeeem, az kizárt. Megtartani viszont nem tudom. De Liamet sem akarom cserben hagyni.-Jess, akkor segítenél? -zökkentett ki Liam hangja a nagy gondolkodásomból. 
- I-igen.-dadogtam, majd oda léptem Liam mellé.-Mit csináljak? 
- Levetkőzteted? 
- Le.-bólintottam egyet sóhajtva.
- Akkor én megtartom.
Iszonyú kellemetlenül éreztem magam, ahogy Zaynt egyre több ruhadarabtól szabadítottam meg. Nem is az volt a baj, hogy meglátom full meztelenül, hanem az, hogy Liam is ott volt, plusz Zayn minden egyes perverz szava is ott motoszkált a fejemben, amikkel majdnem mindennap bombáz.
Miután levetkőztettem Liam bevitte a szobájába én pedig addig lementem a nappaliba. Amint leültem a kanapéra, azonnal elkezdtek folyni a könnyeim. Magam sem tudom, hogy miért kezdtem el sírni. Talán csak azért, mert megijedtem. Miközben csendben pityeregtem magamnak lépteket hallottam az emelet felől. Gondoltam, hogy Liam az, mivel ugye hármónkon kívül nem volt senki a házban.
- Jól vagy? -kérdezte, mikor leült mellém.
- Igen. Azt hiszem.-törölgettem az arcom.-Csak kicsit megijedtem.
- Most már nem lesz semmi baja. Reggelre jobban lesz.-simogatta a hátam, hogy megnyugodjak.
- Miért nem volt magánál? -kérdeztem meg félve. Liam egy ideig nem válaszolt, csak bámult maga elé, majd vett egy mély lélegzetet.
- Talán....csak nagyon sokat ivott.
- Tényleg sokszor van ilyen? -kérdeztem szipogva.
- Igen. De ezt most hagyjuk, jó? Inkább menj haza szépen és pihend ki magad.-mosolygott rám halványan.
- Nagy baj lenne, ha itt maradnék vele?
- Jess, vigyázok rá. És amúgy sem lesz baja. Kialudja magát, és holnap reggelre már minden oké lesz.
- Kérlek, Liam! -néztem könyörgő tekintettel barna szemeibe.
- Rendben. Maradj.-mosolygott.
- Köszönöm! -öleltem meg, majd elindultam Zayn szobája felé. Halkan nyitottam ki az ajtót. Először csak a fejem dugtam be a szobába, majd mikor láttam, hogy alszik, beljebb mentem. Óvatosan leültem az ágy szélére, és csak néztem őt. A hátán feküdt, takarója a csípőjéig volt felhúzva, csupasz, tetovált mellkasa ütemesen járt fel-le, arca békés volt. Fogalmam sincs, hogy miért akartam mellette maradni. Tudom, hogy hülyeség, de kötelességemnek éreztem. Remélem tényleg nem lesz baja. És fogalmam sincs, hogy miért csinálta ezt. Mi van, ha nem találok rá? Vagy ha későn találom meg? Még belegondolni is rossz.